Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

6

A felekezeti antonómia mértéke az iskola ügyben.

Előttünk fekszik a középtanodai törvényjavaslat, melyet a miniszter az országliáz elé terjesztett.

E törvényjavaslat bírálatai is jönnek egymás után a lapokban. E bírálatok részint dicsőítik, részint gáncsolják azt egyetemesen vagy részleteiben. De úgy látszik, legsajátságosabban bánik el az ügy gyei Békési Gyula, a „Debr. prot. Lap“ hasábjain.

Békési Gyula az ö támadásainak nyilait kíméletlenül szórja mindenfelé maga körül, mintha közepébe úgy vágna hatalmas pörölyével az izzó vasnak, hogy szétpattanó szikrájából a háta megett állóknak is jusson, még pedig talán még több, mint az előtte állóknak. Mégis mintha nem sértene vele. Mintha kénytelenek volnánk titkon beismerni, hogy Békésinek igaza van.

Nem tudom ugyan lesz-e még többféle nyilatkozat a középtanodai törvényjavaslat ellen.

De körülbelül, tisztán prot. szempontból újat hozni fel ellene, melyet még el nem mondtak volna a többi megbukott törvényjavaslatok ellen, nehezen lehetne.

Mindössze csak azt lehetne az uj törvényjavaslatból felmutatni, hogy mennyire haladt a protestánsok követelésének kielégítésében.

De Békési e fellépésével megváltozott a láttér. Békési e bírálata közben a protestánsok követelését támadja meg. És igy a protestánsok követelésének korlátlan szempontjából nem lehet birálat alá venni többé a tövény- javaslatot.

Békési fellépésével oda jutottunk, mi protestánsok, hogy nem tudjuk, hogy mit is követelhetünk jogosan az iskola ügyben az államtól? Oda jutottunk, hogy azt a kérdést kell feltennünk s mégis fejtenünk : mi a mértéke a felekezeti autonómiának az iskola ügyben ? Körülbelül