Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
o gyűlési megnyitókat is arra használjuk, hogy a mi szorosan egymáshoz való tartozásunk kötelékeit szétvagdaljuk — nem csoda ha külön állunk. Különben pedig, ha hiányzanak bennünk az egység elemei: a világ minden §-ának vaskapcsai sem fűznek egymáshoz bennünket. Ámde könnyebb az a féle kérdéseket, a térről gőzerővel leszorítani, s átsurranni az alkotmány kérdésen és a Convent 'S-ain. Egyébiránt az bizonyos, hogv volt a zsinatnak egy kiváló tiszteletreméltólag kimagaslott momentuma: a domestika létre hozása; de az is bizonyos, hogy annak „alkotmányozó“ jelzője — a Conventnek bezökkentetése miatt, „alkotmányrombolóra“ változott. A magyar reformált egyház Kliója hiába töri rajta a fejét, megfejthetetlen talány marad előtte, hogy midőn 90 évvel ezelőtt a budai zsinaton igen heves és hosszú vitákat idézett elő az egyetemes Conventröl szóló Cáno- nok megalkotása — 90 évvel utóbb a debreczeni zsinaton átsiklott a Conventnek az egyházalkotmányba zökken tése. Általában, az utókor álmélkodni fog mikor a debreczeni zsinat lefolyását, egyesek nyilatkozatát, érvelését s a zsinat szellemét fürkészni óhajtván, a közvetlen forrásokhoz folyamodik. Mindenről idejében gondoskodva lön. A naplóbiráló-bizottság, kedélyes szavakban de elég világosan pronunciálta progratnmját, óva intvén a képviselőket, gyakori és hosszú nyilatkozatoktól. Mert a naplóba csakis különös sortirozással vétettek föl a nyilatkozatok, de meg nem is egész terjedelemben, hanem csupán odaillő kivonatban. így csinálják a históriát! FIGYELMEZÖ.
