Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
tébb örömmel üdvözöljük a Zsinat e részben történt intézkedését; csak az ösztönöz aggályunk kifejezésére, mert közelről ismerjük bajainkat, lelkesedésünk lángjának tartamát, s félünk, bogy a közpénztár igen soká lesz oly helyzetben, hogy pusztuló részeink felé kiterjeszthesse mentő karjait. Azonban, bármely aggodalmat eloszlat a hit ereje s lelkesítő kitartása. Ha mi most nem állapodunk meg a ha- tárzat hozatalnál, hanem egyen egyen a munkához fogunk, ha az egyházkerületek, egyházmegyék, sőt az egyes egyházak nem várva a zsinati határozatok szentesítését, azonnal munkához fognak, a családokat számbaveszik, s lel- késztársaink mint mi az egyetemes lelkészi értekezleten kifejeztük, a presbyteriummal egyetértve a gyülekezetre különösen lelkesítő befolyást gyakorolnak: akkor az uj idő reménye nem fog elhervadni, sőt nem sokára azon helyzetben leszünk, hogy úgy az evangyéliomi reformált egyház mint a magyarság nem ernyedése, de gyarapítására nézve, valóban uj idők áldásáért fogunk hálát adhatni urunknak, Istenünknek. A Zsinatnak mint törvényhozó testületnek többi megállapodásáról nem szólunk. De annyit ki kell fejeznünk, hogy túl ment a kellő határon s a lelkész választásnál a gyülekezetek szabadságát szintén megsemmisítette. Ez ellen tiltakozni fognak a gyülekezetek s szabadságaikat, az egyház kerületek és e megyék köréből kivonásukkal is érvényesitni foghatják. Legyünk rósz próféták. De igy készül nálunk a független independens egyház, melynek nem lenne szabad, hogy tért nyissunk, s melyet nemzetiségi tekintetből Magyarországon nem helyeselhetünk. A zsinat határozatai közül azt, hogy a tanító pres- byterium tagja legyen: helyeseljük. Egyébekre nézve ha szentesítve lesznek a határozatok : mondjuk meg őszinte nézetünket, sőt bírálatunkat! Atalán, azon remény táplál bennünket, hogy ha ma1»
