Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
39 ség által. Ez az oka, hogy a plébánosok protestánsokat nem is fogadnak el kereszt,sziilékiil, s álláspontjukat és az érintetett kötelezettséget tekintve van is logic a ezen eljárásukban. Ha mindezeket fontolóra vesszük, néni lehet elvitatni azt, hogy a kereszt- ség, a felekezeti kér. egyházba való fölvétel, ennek oly ünnepélyes actusa, mely már külalakiságaiban is, de még inkább a hitelvekben való oktatást érdeklőiig, a keresztszülékre rótt kötelezettségben nemcsak egyetemes keresztyéni — hanem kizárólagos felekezeti jelleggel is bir. Mentális reservatával élnek azon plébánosok, kik a büntetés kikcrülhetéseért azt állítják, hogy a keresztség által nem a felekezeti, hanem az egyetemes keresztyénség kebelébe vétetik föl az oj szülött, mert ők az egyetemes keresztyénségbe fölvétel alatt csak is a római egyház kebelébe fölvételt értik, ők csak is ezen egyházat tartják keresztyénnek, szerintük a többi elszakadt a keresztyén hittől, eretnek — szakadár. Hirdetik is ezt nyíltan urnapi tanításaikban. Proclamálják ezt urbi és orbi a pápai eueyclicák stb. Ezért vindicálják csakit maguknak a catho- lieus nevezetet, ezért tiltakoznak a jelzőnek a protestánsok által is használása ellen, inig mi nem engedjük elvitatni magunktól a minket joggal megillető catholicus nevezetet. De mert bűnné, valamely cselekvény, csak is az előre föltett szándék, a törvénynek tudva és akaratosan sértése minősít, s mert lehetnek esetek, mikor a törvényt tiszteletben tartó lelkész mások által vezettetik tévútra s oly egyént, ki de lege nem csak nem tartozik egyházába, de oda törvény-sértés nélkül tol sem vehető, csakis azért keresztel meg, mert nem tudja, minő fclekezethcz tartozók annak szüléi; ám engedjük meg, hogy ily esetekben a keresztelő lelkész nem eshetik az 1879. XL. t. ez. 53-dik §-ában kiszabott büntetés súlya alá. Azt azonban már nem lehet elvitatni, hogy a nem tudásból eredő védelem, az anyakönyvezésnél már elesik. Ha az általa illetéktelenül kereszteket be is Írja a felekezetinek anyakönyvébe, akkor már tudva, és igy akaratosan sérti meg az 1868. LIII-ik t. ez. 12- és 13-dik §§-ainak rendelkezését. Nem védheti már itt eljárását azzal, hogy nem tudva, minő fele- kezetbeliek a szülék, mert az anyakönyvnek előirtt módon vozet- hetéseért tudomást, bizonyosságot kell arról is szereznie. Miniszteri rendelet kötelez arra is minden lelkészt, hogy általa nem ismert — és igy uem egyházában esketett szülék gyermekének keresztelésekor a szülék esketéséuek anyakönyvi kivonatát bekövetelje. Ha egyházában esküdtek azok, akkor saját egyháza anyakönyviből, ha pedig más egyházban esküdtek — akkor a beköve
