Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

383

nyeinek; ha azonban az irók korához és költői lehető képzettségűkhez méretnek: a dicséretet mindketten megérdemlik. Egymáshoz mérten, egyiknek kiilformája simább, a másik tartalomban erősebb, költöibb s eszme- dúsabb, s a birálők ez utóbbi tulajdonnal bírónak Ítélték a jutalmat, a másikat megdicsérésre érdemesítvén. A jeligés levél szerint a jutalmat Heller Zsigmond vivta ki, a dicséretet pedig Ferenczi Ödön.

A két felső osztályban ez idén a megállapított rend szerint az irodalmi szakra került a sor. Ennek folytán

a 7-dik osztályban műfordítás kivántatott a német klasszikusok valamelyikéből. A választás Herder-re esett s ennek egyik szép költeményére, a „Der gerettete Jiingling“-re. Két munka adatott be; de ezek egyike oly gyenge, hogy jutalmazásról lévén szó, a bírálat szerint figyelembe sem lehetett venni. A másik pályázó már gondosan válogatta a csinos, művészi kifejezéseket, és a legtöbbször sikerült azt meg is találnia, úgy hogy müve valódi kedves olvasmány lett. Van ugyan egy pár hiba a versmérték ellen : de ezek, mert könnyen változtathatók s javíthatók, nem elég nagyon fontosak arra, hogy az egésztől a jó fordítás érdeme megtagadtassék. A műben levő sikerült részletek s szépségek méltóvá teszik, hogy a jutalom nekie kiadassák. A jeligés levél felbontatván, kitűnt, hogy a szerző Dáv idő vies Zsigmond.

A 8-ik osztály előtt egy, az újabb időben alig meg- kisérlett tért nyitott meg a tanári kar. Görög klasz- szikus iró müvének latin nyelvre fordítását kívánta, nem különösségből, hanem hogy e két szép nyelv tanulmányozására ez utón is adjon ösztönt. Korunk, a mind jobban terjedező reálismus következtében, eléggé nőm kárhoztathatólag, mindinkább kezdi lába alól kidobni az igazi műveltség földét, a régi klasszikus világ nyelvét s irodalmát, nem gondolván meg, hogy ha a gyökér kiszáradt, elvész maga a fa is. A hu