Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

Sem, már a mai időben békésebb természetűek az emberek, az ellenkezők pedig ha bajuk van, másként végeznek egymással.

Van még egy arisztocraticus kifejezés is, mely ngy az imádságukban, mint a szövegekben nagyon kirivó. — Ha azt tanítjuk, bogy Isten nekünk mennyei édes Atyánk, kihez gyermeki szeretettel s bizalommal kell ragaszkodnunk, — mily visszahatást okoznak az ily forma megszólítások: Uram, Felséges Ur! nagy-örök Isten! ezek soha sem fejezik ki azon benső vonzalmat s ragaszkodást, mint minőt ezek kifejeznek: Édes Atyám! Jó Istenem! amazok szolgai alárendelt állapotra, ezek pedig oly nemes viszonyra emlékeztetnek, minő egy szüló'tisztelő gyermek s atyja közt szokott létezni. Ezen megjegyzések csekély dolgoknak látszanak, de a szív s érzelem világában nagy jelentőségűek népünkkel szemben; azért óhajtandó volna, hogy az Uj éuekeskönyv, oly béltartalommal bírjon, hogy a hívőkben a valódi nemes vallásos érzelmeket, Istenünk iránti tiszteletet, ragaszkodást, ne csak felkeltse, hanem erősitse s növelje is, tehát a szó magas értelmében erény, érzelem, szív és 1 é 1 e k n e m e s i t ő, és ne csak unalmas dogmai tárgyaktól, eszméktől hemzsegő vorseskönyv legyen az, mely az olvasót hidegen hagyja a legszentebb Fővaló iránt is.

B. S. theologus ifjú pedig, mit elkezdett, folytassa tovább, de szebb, s einelkedettebb szellemben s irányban. — Óhajtandó volna, hogy példáját a józan hitelvek korlátain belől követnék több hasonló kor és pályatársak is. Valóban a harczot az ifjú nemzedéknek kell megkezdeni; több erő, több tűz, több lelkesedés s buzgóság legyen bennük, mint van bennünk, kik csak okoskodni, tervezgetni, beszélni, de tenni az énekügy érdekében épen semmit, vagy igou keveset tudunk. Az ódon sirolc felett merengünk, s a benn nyugvó jelesek nyomdokit, példáit nem követjük; kövessék tehát az ifjak s legyenek vitéz bajnokai a magas elveknek.

Mielőtt teljesen bezárnám soraimat, a zsoltárok átírását, ugv, miként azzal a nép belérzelmeire hatni, azt erősíteni lehet, egykét példában kívánom megmutatni; és pedig a VI. Zst. is alkalmazom e czélra, hogy a szakértők és ügybarátok a B. S. atyánkfia átiratát vele annálinkább párhuzamba tehessék. Én a VI. Zst. saját dallamán hagyom, — szövegét egy megtérő, s bűnein bánkódó szájába adom, — az egész csak kisérlet, és nem azt jelzi, hogy az ily módon hagyandó, csak azt mutatja, mikép lehetséges egy egyéui gyarlóságokat rajzoló éneket imaszerüleg átmódo- sitani.