Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
8. füzet
3.50 népek egész sorát felnevelt, tanított s a kulturnépek első sorába állított. Nagyobb .haladás volt az, az emberiség fejlődésében, hogy sikerült az egyháznak nyugot-európa román, germán és szláv eredetű oly külömböző természetű népeit, politikai önállóságuk megsemmisítése nélkül, egy szellemi egységgé egybekapcsolni. Ez volt az első lépés a föld népei között, az emberi-nem egységének eszméjét, nem fegyverhatalom utján mint legelőbb Babel nagykirályai, s legutóbb az ó-római Caesarok megkisérlék, hanem benső szellemi egység alapján meg- valósitni. Ezen, az egyház által keltett egységtudat mai napig érvényülő hatása, a keresztyén elvekre alapitott népjog kifejlesztése. S ha amaz eszmék jövendölték az örök békeség korát, melyben a kard ekévé s a lándzsa szölőmetsző késsé fog kovácsoltatni, csak az egyház volt, mely e jövőt megközelíteni az első kísérletet tévé. Az egyház, mely mint a népek anyja tiszteltetett, elérte, s nem épen kárára a népeknek, hogy szék oT fejedelmek s népek viszályai kiegyenlítése s véres erőszak elkerülése végett bíróságul elismertetett. S hogy amaz ifjúi dacz tüzelte népek zabolátlan harczi vágyát megfékezze a treuga Dei üdvös rendét létesité. S ha az egész kulturéletet, legkimagaslóbb csúcsaival, a művészetekkel s tudományokkal a keresztyén eszme szolgálatára forditá, ez eljárása, a vallásos közömbösség álláspontján, korlátoltsággal vádolható, de egy magosabb álláspont felismeri ebben az elvnek hatalmát, mely a legfőbb czél felé tör, az örökkévalót az időszerintiben meghonosítani. De nemcsak hogy nem sikerült az egyháznak az ez úton való haladást akadályozó elemeket meggyőzni, -— s jórészt azért nem sikerült neki, mert tulajdon közegei igen gyakran nem birták azon tisztaságot s önzetlenséget, melyek ily magasztos eszmék megvalósításához szükségesek, — de még ha csakugyan megejtettetett volna minden szenny és fogyatkozás nélkül az istenországának kialakítása, az emberiség még akkor is nagyon távol maradt volna a kitűzött czéltól; mert ama középkori istenuralom, a mely a római pápaság s a germán császárság institutióiban megtestesült, bár eszméjében egyetemes vala, mégis, még ha legjobb oldalát vesszük is, sohasem volt oly tisztán egyetemes, hogy a világ összes népeinek közkincsévé válhatott volna. Oly határozott nemzeti román-germán jellegű volt, hogy a mely nép ez istenországban részt akart venni úgy romanizáltatott, mint germanizáltatoit. Eltérő elemek nem
