Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
8. füzet
349 vámszedők, sátor-szövők s hason foglalkozásúak, de most lelke által indíttatva s tekintélyével felruházva, a föld népei közzé; sőt immár azok, kik egyetemben utódaikkal az embériség életét valóban ujjászülték, egyrészt a valláserkölcsi népéletet ujjáalkotván, másrészt az evangyéliom által, melynek lényeges részét a jövőre vonatkozó amaz eszmék képezik, az egész szellemi életet újabb eszmékkel s czélokkal termékenyiték meg. Hirdetésök, igazán örvendetes, a haldokló kulturnépeket, a múltnak átka alól megváltó üzenet volt. S mily nagyszerű hatást keltettek! Görögország, mely már századon túl teljesen kimúlt volt az önálló népek sorából, újjáalakulás erejét vette, mely ezredévnél tovább tartó léteit adott neki. S a mikor Rómát a barbár támadásai tönkre tették volna, egyedül a keresztyén egyház állott szilárdan, az ókor kultúráját ivadékai számára megmentvén, a barbárokat szellemének meghódítván, s oly szellemi fensőbbséget létesítvén, mely által Róma újból az emberiség élére állíttatott. így mutatta meg a világtörténelem, hogy a keresztyénség oly hatalom, mely elsülyedt népek számára is teremtett még jövőt, s a természetnek ama törvénye, mely szerint, népek ép úgy mint egyedek, keletkeznek, virágoznak, vénülnek s kérlelhetlenül kimúlnak, nem igényelhet egyetemes érvényességet, hanem a keresztyénség mint fensőbb hatalom által megtöretik. S valóban, sokkal inkább mint bármely kultúra, a keresztyénség bizonyult az emberiség maradandó léte legjobb s egyetlen alapjának. Biztos, hogy mig a keresztyénség képezi valamely nép életének alapját, mindaddig annak jövője nem reménytelen. S evvel szilárd talajra jutottunk a világ jövőjébe való kilátásainkkal s fejlődése számára biztos szabályt nyertünk. Sőt mi több! Jézus Krisztus az elközeledő istenországának azaz, az emberiségnek isteni életközösséghez való elöhala- dásának eszméjét, nem csupán mint merő eszmét terjesztető a népek között; nemcsak a költői képzelet vagy bölcselkedő vizsgálódás játékául szolgáló szép gondolatkép hirdetteté, hanem azt valóban s tényleg, habár csak mustármagszerüen, egyháza alakjában, felállította a népek között. És ez egyház, melynek központja s feje Rómában volt, a keresztyén lélek s az ősrómai állhatatosság erejével igyekezett az eszméket még- inkább megvalósitni s az emberiség fejlődésének czéljához eljutni. S evvel bizony nagy szolgálatot tett. A legcsekélyebb az, hogy ifjú, tehetséges, de vad, roszra, jóra egyaránt hajlandó
