Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
8. füzet
tettek vissza, a próféták megtaniták Izráel népét, hogy előre nézzenek a jövőbe; taniták az emberiség üdvét és javát a jövőben keresni; utaltak egy oly időre, melyben megjelenend Egy, ki megmenteni és kisegiteni fog a földi kin s nyomor közül, megváltani a bűn nyomasztó átka alól, az örök Istennel kiengesztelni, s mint a békeség királya a földön igazságot, s boldogságot fog teremteni. Ekkor lesz az idő, midőn minden népek, mint egy nyáj egy pásztor alatt, tiszta s zavartalan élet békéjét fogják élvezni, midőn testi akadályok s erkölcsi zavarok le- győzettetve, az emberiség, magasabb törekvésének czélját elérendi. Sőt még távolabbi jövőre utaltak: a világ végére, mint a jónak a rósz, az örökkévalónak, a múlandó fölötti végleges diadalmára, Istennek teljes kijelentésére az ő világában. Ezek az emberiség életére vonatkozó nagy és termékeny eszmék, de szintén minden analógia nélkül a többi népek szellemi életében! Természetes, hogy mig ezek csak a kicsiny zsidó népre szorítkoztak, addig általános müködésöket semmiképen ki nem fejthették. IV. A jövő iránti remények valósulásának műhelye. De ime, ép azon időben, a melyben az egész kelet, mint a sivatagban szomj miatt elvesző vándor, lassú halál küzdelemben kimúlt, s az erőteljesb nyűgöt is, kételyek szülte kétségbeesés folytán, erkölcsi támasz nélkül, testi nyomorok kínjai közt, már-már ugyanazon vész borús részesévé leende, jelent meg épen ama központban, hol kelet és nyűgöt találkoznak, azon csudálatos alak, mely a természetes határán sokkal felül állva, tudatával birt úgy gondviselésszerü hivatásának mint isteni erejének, hogy az emberiséget oly ösvényekre vezesse, a melyekben bizton eljuthat a jövőre vonatkozó eszmék megvalósításához. Csak a legmélyebb tisztelettel említhetjük annak nevét, kinek az emberiség legfőbb javát s leg- fenségesb kincsét, az idő szerinti úgy mint örökkévaló jövőjét köszöni: ez a názáretbeli Jézus. Az ő érdeme, hogy örök időkre ténynyé lön a világot átölelő istenországának gondolata. Miután, a kereszten történt engesztelő halála által, az emberiség megújításának feltételeit megállapitá, tudatában annak, hogy nékie, e világ királyának, minden hatalom adatott földön és mennyen: elbocsátá tizenkét apostolát, azelőtt csak halászok,
