Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

8. füzet

1

347

III.

A jövő iránti remények szülőhelye.

De kérdezzük, mely tényezők szükségesek arra, hogy a világ jövőjére való kedvező kilátás nyujtassék ?

Erre is ad a történelem választ.

Ama nagy kulturnépek mellett ugyanis, élt, és pedig a kereszt, középpontban, de tőlök mégis elkülönítve s kevéssé ismerve, egy kicsiny nép, mely az emberiség művelődés-történelmére vonatkozólag legnagyobb fontossággal bir, mert nyilvános és magán életének alapjai s a benne élő eszmék egyedül biztosítottak úgy nekie ezredeket túlélő tartamot, valamint az emberiségnek kedvező jövőbeli fejlődést. Izráel népe ez. Kora ifjúságunk óta ismerjük vallásos viszonyait, de még nincsen e népnek jelentősége, az egyetemes emberiség fejlődésére vonatkozólag valójában megismerve. Ámbár minden ó-nép élete alapfeltételét a vallás képezte, azonban mig a többiek vallása mythos és kultusszá lesz, Izráel népéé szigorú erkölcsös jelleget visel; és pedig, az ezen vallással nyújtott erkölcs, az egy, igaz, szent Istenben való hitre van alapítva, s oly tiszta, fenséges és szent, hogy általa Izráel népéletének a legszilárdabb morális támasz, s a leghatályosb erkölcsi erő nyujtalott. Az egész életet uralgó, átható valláserkölcsi törvénye által lön tehát Izráel megóva a testi és lelki elfajulástól, melynek martalékává minden egyéb kulturnépek lettek.

Igaz, hogy e morál, bármennyire is valóban emberi, mégis oly egyetlen nemű s minden analógáa nélkül való az akkori népek világának természetes képzetei közepette, hogy az emberi szellem természetes elemeiből semmiképen ki nem magyarázható, hanem magát, magasabb eredetűnek, az emberiséget kormányzó világteremtő adományának s kijelentésének vallja. De épen ebben rejlik az emberéletet megóvó s fenntartó ereje; s e morál, ez egy néptől kiindulva s az egész népvilágra kiterjedve, adja meg az emberiségnek létele positiv alapját, melynélfogva jó jövőt remélhetett.

Ezen az emberiség jövő létére nézve oly fontos erkölcsi alapon kívül azonban, az emberiség Izráel népének, még a szellemi életet előmozdító eszmék hosszú sorát is köszöni.

Ezek a prophétikus eszmék, melyek az antik népeknek a természethez tapadt látköre fölé magosán emelkednek. Mig a többi népek valamennyien mindig csak a kezdet aranykorába tekin24»