Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

8. füzet

340

Görögországot elhagyva, találunk ugyan Rómában oly erős jellemű, uralkodásra irányzott természetű népet, mely tehetségeinél, tulajdonainál fogva, a földgömb összes népeit egygyé olvaszthatta volna, részletéig kifejlesztett joggal s jól megfontolt törvényekkel egy lelket öntve beléjök.

Azonban, minél több fényt terjesztett hatalma kifejtésével az országon kívül, annál ijesztőbben terjedt belsejében minden erkölcsi rendnek feslettsége; s minél távolabbi határokat csapkodtak a római sasok szárnyai, annál hasonlatosabbakká lőnek a Tiber imperátorai a Nílus pháraói s az Euphrat nagy királyaihoz. Végül, előttök is csak szeszélyeik játékszere volt az emberiség. Vájjon az ok és okozat természetes törvénye szerint, mily alakot öltött volna az emberiség jövője, ha egy magasabb kéz, az emberiséget újabb ösvényre nem vezérli ? Sejthetjük, a világ jövője mily szomorú képét látta Tacitus szeme, ha ő, észleletei s tapasztalatai alapján, korát jellemezve ily keserűn ítél: corrumpere et corrumpi saeculum vocatur: megcsalni és meg- csalatni, ez a korszellemnek megfelelő.

A romlottság dögvészes páráinak rágó mérge, az emberiséget rövid időn tönkre tette volna.

Az ókor kulturvilága, történelmének eredményeképen, a következő tételekben állíthatók föl:

1. Az ókori kulturnépek mindegyikének köszön az utókor értékes vívmányokat s találmányokat növekvő arányban.

2. De egyetlen nép sem tudta kultúrája által fennállását és jövőjét biztositni.

3. Szellemi fejlődésük legfennsőbb fokán sem jutottak a népek az egységes emberiségnek s ennek élete egységes fejlődésének fogalmához.

4. Hogy ennek daczára az egyik nép vívmányai átszállónak a másikra, ez úgy a hagyományozó, mint az öröklő nép részéről, a jövőre való tekintet és érdek nélkül történt.

Ekkép, az óvilág története, nem nyújt oly támpontokat, a melyekből az emberiség jövő fejlődése iránt kedvező következményeket vonhatnánk, s ez lehet oka annak a jelenségnek, hogy ama népek gondolatai mindig csak visszafelé egy eltűnt aranykorra, soha előre egy jobb jövőbe nem tekintettek. Mit is gondoltak volna egy oly jövőre, melynek üdve iránt legcsekélyebb biztosítékuk sem volt?