Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

8. füzet

Forduljunk el az emberiség e zsarnokaitól, kik nemük jövője iránti kötelességüket leróttnak tartották, ha kérkedő emlékeket állítottak, melyek az utó kort hatalmokra s nagy tetteikre figyelmeztessék, — tekintsünk egy férfiasb nemzedékre, mely' nemes szabadságban minden egyednek megengedő természeti erőinek kifejtését, s ezért magosabb szellemi életet fejlesztett, mely üdvös lévén az egész emberiségnek, jobb jövő reményével kecsegtetett.

Költők és művészek ugyan még ma is fájlalják, hogy az emberiség nem halad tovább azon utakon, melyeket a görög szellem emberi szép eszményei jelöltek ki. Igaz, az emberiség, a görögök kicsiny népének, kiváló lelki javakat köszön.

A jövő mindannyi nemzedékei a szépnek törvényeit tölök fogják tanulni, s elvitázhatlan érdeme a görög géniusznak, hogy az emberiség tudományosan gondolkozni s a legmagasb eszményeket kutatni megtanult; de bármily vidám vala életök, ha kellemes márványalakoktól környezve, oszlopcsarnokok árnyékában fenkölt lelkű néptömeg figyelt a bölcsek, költők, vagy hazafiak széphangzatu beszédére, csak rövid ideig tartott a virágzás e kora. A szép istenalakok aljas szinpad iszapjába hullottak, bölcsészetek szószátyár kétségeskedéssé fajult, s művészeteik egyike sem volt képes a jellemeket lankadástól megóvni s a nép szellemét s éleiét nemes erkölcsök magaslatán fentartani. Történelmök, egyes városok érdekversenyének kicsinyes harczává foszlott szétt, úgy: hogy ők a nemesebb apák unokái, megérdemlők végsorsukat, mely győzőik, a római nagyok rabjai s paedagógjaivá tévé őket.

S mily kevéssé lett volna biztosítva a világ jövője, ha az emberiség a görögök szellemében s irányában fejlődött volna tovább, már abból is kitűnik, hogy legnagyobb bölcselőiknek sem volt még csak fogalmok sem a népek fejlődés történetéről, még csak nem is gyaniták az egészben s nagyjában felfogott emberiség életének czélját; hiszen az egységes emberiség fogalmát is, legelőször, egy zsidó férfiú ajkairól hallották, ki az Areopágon tartotta elüttök ama lelkes, hatalmas, eszmedús predikácziót, melyben hirdeté azon Istent, ki az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakoznának e földnek egész szinén, elrendelvén az időknek alkalmatosságit, és az ő lakásokat meghatározván.

Tehát itt sem találunk oly valamit, mi kedvező biztosítékot nyujthata az emberiség jövőjére nézve.

FKOT. EtrYH. ÉS 1SK. FIGYELŐ.

24