Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
28 a szegény halandó, mint valamely rettenetes zsarnokhoz — imájával se mer féléje közelíteni. Népünknek talán valamivel helyesebb nézetei s nemesebb fogalmai vannak, minta régi hébereknek volt i tehát az Istenrőli ismeretet vagy a vallást ne tanitassuk úgy, hogy iskoláinkban a tanító kénytelen legyen három — egy Isten helyett még a régi héber Jehova-félét is jellemezni. Mi a további szövegezést illeti, szerintem énekben nagyon alantias az, midőn annak szövege egyéni egyoldalúságban tévedező. Ha az énekszövegek czélja és rendeltetése tisztán vallásos, vagyis az, hogy általuk az örök Fővaló tiszteltessék s imádtassék : mi szükség akkor azokban oly dolgokat hozni föl, melyek egyesek gyarlóságára, hiábavalóságára vonatkoznak, p. o. a fentebb említett átiratban ilyen is olvasható: „Csontjaiban reszketős áll“ „Nyögésemben kimerültem“ „Könyzáporral öntözgetem Éjjelenként nyugvó helyem „Minden áldott éjszakán Könyben úszik nyoszolyám“ stb. az ily s ezekhez hasonló kitételek egyátalában gyülekezet szájába nem valók, mert ezek tisztességes hazugságok, a hitetlenséggel határosak. — Tulságba menni soha sem jó, s a mi egyes szenvedők sorsa, dolga, baja, nem következik, hogy azt egész gyülekezet magáévá tegye. Más részről, emelkedett szellemnek s öntudatos vallásosságnak az sem tanujele, mikor az énekszüvegekbeu örökös panaszok, jajjok, siránkozások, nyögések s kitudná miféle nyavalyáskodások, átkozódások fordulnak elő; az ily tartalom elég arra, hogy a meglévő buzgóságot is elveszítsük. Egy gyülekezet részire Írott énekszövegekben voltaképen csak hálaadás, könyörgés, magasztalás, esedezés stb. foglalhat helyet, mert egy nép számára szerkesztett vallásos irányú könyvben, minőnek kell lenni az énekes könyvnek, fődolog az egyebek közt, hogy a nép elébe legyen tárva, miszerint ő mindig Isten végetlen kegyelmére, irgalmára van szorulva, azt kérnie kell, mert gyarló, tehetetlen bűnös stb. A szöveg zárlat ezen kitételeit: „Megpirulnak ellenségim, Megdöbbennek üldözőim S mindenik egy perez alatt Szégyenülve megszalad. csak Dávid mondhatta, ki soha sem yojt békeségbeu senkivel
