Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

27

Mikor fog teljesülni amaz óhaj — azt Isten tudja — és az ének- bizottság !

Mindenek előtt B. S. nemes törekvéséért: nagyrabecsülésemet fejezem ki. A szándék s jóakarat elismerésre méltó ; azonban engedje meg, ha dolgozatára szerény nézeteimet elmondom; nem birálat ez, csak egyszerű vélemény, czélja komoly, és nemes irányú.

Mint a Zsoltár feliratából kitetszik, a VI. Zs. szövegileg más dallamra alkalmaztatott, — részemről nem helyeselhető, — mert ha a LXXVII. Zs. dallamát a VI. Zsoltáréval alakilag ösz- szehasonlitjuk, a szöveg béltartalmának jobban megfelel, s vele inkább értékesíthető eredeti dallama, mint amaz. A szöveget úgy látszik, mintha ó-testamentomi szellem lengené át, s szerkezeténél fogva nem is egy gyülekezet által előadásra való, hanem magánosoknak bizonyos körülmények között lelki vigaszul inkább alkalmas. A szövegben az ily nemi! kifejezések :

„Oh ne dorgálj haragodban,

Óh ne büntess busultodban

Veszszod alatt roskadok."

nem a mai emelkedettebb theol. felfogáshoz illők, mert Istent úgy személyesíteni, miut valamely poroszlót» s egyéni gyarlóságokat tulajdonítani nékie, ki haragjában öl, pusztát, rombol, ostoroz, vesszőz stb. több a nevetségesnél. A keresztyén elvek szerint, Isten mint örök szeretet, mint minden jók kutforrása s tökéletesség atyja tanittatik, ki egy személyben három, és mi még felveszünk vagy előállítunk egy negyediket is, és pedig az ó-testamentomi héber gyarló és esetleu fogalmak után olyat, ki bosszúálló, rettenetes, kit a gyarló halandó minden csekély hibáival haragra ingerelhet, kivel csak szolgai alázattal s félelemmel lehet szóba állatii, a kinek nincs egyéb dolga, mint ütni, verni, ostorozni busulásá- ban. — Dávid a zsoltárok hőse, ki maga is elismerte gyarlóságát (lásd a zsoltárokban kifejezéseit) mihelyt baja volt valamelyik hatalmas ellenével, mindjárt a rettenetes haragvó Jehovát kérte, hogy neki mint valamely községi biró igazságot tegyen, s az ő elleneit űzze, kergesse stb. S mily mosolyogni való, ilyféle tartalmú énekekkel kinozni a ref. közönséget! s mily gyarlóság, hogy ehhez hasonló kifejezések még a szószékből is hallhatók, különösen bűnbánati vagy előkészítő heti könyörgések alkalmával.

Szeretnénk tudni mi következetesség van abban, hogy Isten úgy szerepel miut kegyelmes, könyörülő, jóltevő, másszor pedig ellenkezőleg mindenféle emberi gyarlóságokkal ruháztatik föl, hogy