Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

286

alól vagyok/4 feleiéin. „Korom nem tartozik a dologra, gondoljanak Jézusra és az ö kedvességére.“

Az úgynevezett „püspök“ tehát szószerint a vizbe vetette Spurgeont, hogy úszni tanuljon, s gyakorlatának következése lett, hogy altanitói állásának elhagyása nélkül Waterbeach nevű közel kis falunak prédikátora lett, megtöltötte a templomot, kijózanította a részegeket és jó életüekké változtatta a rósz életüeket.

Hire járván, egy szomszéd öreg pap hivta öt meg valamely emlékünnepélyre prédikálni. Mikor Spurgeon bemutatta magát egészen kijött sodrából az öreg ur. „Szép dolog! gyerekeket, kiknek szája még teljes, szétkiil- deni az országban és megpredikáltatni! Mit gondol fiatal ember, ez nem olyan hely, mint az ön faluja, itt müveit emberek vannak, kik képesek a predikácziót is megítélni?“ „Akkor hát visszamegyek falumba.44 „Nem lehet mert már néhány óra óta jönnek az önhöz hasonló bolondok, gyalog, kocsin, taligán, lóháton.“ Spurgeon erre mitsem felelt. Az öreg ur nyugtalanul járt fel alá, azután kérdé tőle: „Nem hozott magával segítséget?44 „Igen segítséget onnan felülről.“ „Felülről? — bizony alulról lesz segítségre szüksége.44 — Egy kis vártat múlva azonban, kezét az ifjú vállára téve, mondá: „Nosza tehát, fiam, végezz becsülettel!“ A templom tele volt. Spurgeon szokása szerint szakaszt olvasott fel a bibliából, még pedig a Példabeszédek 16. részét. Ez igéknél: „Igen szép ékes korona a vénség44 megállapodott, s mondá: „Ez nem áll mindenkor. Akad ember ősz fejjel, ki nyelvét nem képes zabolázni és van akár hány öreg ember, ki még az illem legegyszerűbb szabályait sem tanulta meg.44 Az öreg pap a szószék alatt fejcsóválva hallgatja ez észrevételeket. Spurgeon tovább olvas: „mely az igazságnak útjában találtatik.“ „Igenis, igazságos ember fején ékes korona a vénség, ha mindjárt vörös haj is lenne az ö haja.“ Predikáczió után az öreg pap barátságosan