Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

279

szónoki emelvény oldalajtóin bocsátottak be, s onnan egy tekintetre megláthatták a töméntelen sokaságot, bámulatukban elképedve állapodtak meg a belépés után. Csak rósz időben üres néhány lépcső vagy állóhely; máskor százával, sokszor ezrivel is elmegy a közönség hely hiánya miatt.

A hallgatók 2/s része kivált fiatal férfi; 5000 lelket számláló egyháztagjain kívül látni ott francziákat, svei- cziakat, németeket s más európaiakat, sok amerikait, ausztráliait, néha négereket s egy Ízben láttak köztük turkesztániakat is. — A felekezeti különbség is nagy; állásra nézve pedig legtöbb hallgató középrendii, de azért legelőkelőbbek is jelennek meg.

Spurgeon pontosan jelen meg istentiszteletre. Lépcsőkön jön lefelé az emelvényre s követik öt diakónusai azaz egyházi elöljárói, ki az emelvényen lévő első üléssorokat foglalják el. Ruházata egyszerű, de nem papi, alakja a középtermetnél valamivel kisebb és zömök. Kissé leül és csendben imádkozik, azután feláll; tekintetével vizsgálja az embertömeget és rövid imával nyitja meg az istentiszteletet. Azután énekeltet, angol szokás szerint előbb felolvasva az ének kezdetét. Erczes hangja, melyben egyesülve van szive jóságának és jelleme szilárdságának kifejezése, sohasem oly zengzetes, mint az énekversek olvasása közben; olyan mint a beszélő-zene. A ház legtávolabb zugában is megértik őt, a nélkül, hogy hangja közelben kiáltozó lenne; csak ha emelkedetten beszél, van benne valami a távol mennydörgésnek gör- diiléséböl. Egy más helyen mondott predikáczió alkalmával, eleinte még zaj lévén lent az ajtók körül —- a hírlapi tudósitó szerint — „But soon Mr. Sjmrgeon’s magnificent voice rolls through the spacious room und hushes all into silence.“ (de nemsokára Sp. ur nagyszerű hangja végig dörgött a térés termen és mindnyájokat hallgatásra csitította.)