Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

280

Ének után szakaszt olvas Jel a bibliából, magyarázva és a jelenre vonatkozó, találó észrevételeivel kisérve azt. Erre az irásmagyarázatra gondosan készül; mert azt tartja, ha ily előadásban mást nem nyújtana a hallgatóknak, mint mit ők magok is magvarázhatnának ki a szövegből, akkor jobb lenne azt egészen abbahagyni.

Az irásmagyarázatot követi a másik ének s utána hosszabb, sokszor igen megható ima. Közvetlen a predi- káczió előtt nem imádkozik, hanem nehány énekvers után elkezdi azt. Szól pedig háromnegyed óra hosszat, mely idő alatt úgyszólván fokozódik a csendesség, mig csak szünetet nem tart, a mikor a nagv tömeg megmozdulása önkénytelen halk morajt idéz elő. Mihelyt azonban tovább beszél, 3-—4 szó után ismét csendes minden.

Ha másutt prédikál, ugyanilyenek a jelenségek. Az emberek oly nagy tömegekben gyűlnek össze, hogy a helyiségek be nem fogadhatják őket, és mindenki „spellbound,“ s z ó h o z-k ö t ö 11, mig szónokol. Nehány évvel ennekelötte megígérte volt, hogy előbbi gviilekezete kö- zelében fekvő kis városban fog prédikálni s a házak tiszteletére mind fel voltak lobogózva. Helyiség hiányából a városon kívül nehány ezer hallgató számára sátrat állítottak fel, de ez is felette kicsinynek bizonyult. Mikor Spurgeon megjelent, még sokan álltak kivül a sátron. Mindjárt is kijelentette: „Nem jöttem, hogy a hallgatóság felének prédikáljak, hanem az egésznek,“ — előhozatott egy igás kocsit, arra nehány barátjával felállt és onnan szónokolt.

De hát mi az, mi az embereket hozzá vonzza? talán a kíváncsiság? Sokan, sőt többé kevésbé mindenki jön kiváncsiságból, ha a hires férfiút először hallgatja. De 29 év alatt mégis csak elfogy a kíváncsiság. Vonzza a közönséget többi közt az ö élczessége és humora is. Mert

o o

ezeket, tekintet nélkül a szószéki hagyományos szokásra, alkalmazza szónoklatában, azt tartva, „kisebb bűntény,