Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
Leendő énekeskönyvünk érdekében. A „Magyar prot. egyházi és isk. Figyelő“ 1880-dik évi folyamának XI. füzetében közlött lelkes felszólalást örömmel olvastam. — Azután következő Zsoltárok áttételére vonatkozólag vannak észrevételeim, jelesen: A XXXTV. Zsoltár negyedik sora: „Csak tartsa éltemet“ ó-zsidó szellemű Istenneli alkudozás, azaz csak tartsa meg életemet; ha átkelhetek a folyón, akkora gyertyát veszek az oltárra mint egy nyomó rúd. —■ A második versben: „Midőn nem is véltem“, ennek sem az előtte, sem az utánna lévő sorral semmi összefüggése nincs, s csakis a végső sor után jöhetne. Általában véve: jobb a régi szöveg. A „Mindenkoron“ helyett: Mind örökké áldom,és „kit“ helyett: Mit a szegények hallanak; e pár szó változtatással megmaradhat minden csillagos verseivel. A XXXII-ik Zsoltár áttétele szép és jó volna, ha a dallamosság fő és elengedhetlen kelléke : a sorok vágánya (cesura) megvolna, a mi pedig szembetűnő a régi szövegben is, jelesen: Oh mely boldog az | oly ember éltében A kit az Isten | bévett kegyelmébe Boldog a kinek | ő nagy hamissága. A XXXIII-dik Zsoltár áttétele: Jó, szép és dallamos s az öt verse elégséges is. Az LI-dik Zsoltár áttétele: Itt sincs a sorvágányra sem figyelem és igy dallamos se lehet: csakis úgy énekelhető, mint az Epistolák hajdani éneklése lehetett. Különös, hogy éppen a negyedik vers áttételéig terjed; jelesen: „Hints meg izsóppal engem Istenem.“ E csupán zsidó szertartási eljárás volt (Antiqu Hebr. Ikenü Brémáé 1764. p. 266. .3. Mos. XIII. XIV.) a mi reánk, keresztyénekre s isteni tiszteletünkre éppen nem tartozik, úgy, hogy ezen vers egészen kihagyandó, örökre. Több, figyelembe veendő is van még az áttételeknél — úgymint: a mérték, Mint a szép hives patakra... a Zsoltárok szövege, tartalma, a hangjegyek menete és dallama. SZÁNTHÓ GÁBOR, reform, lelkész.
