Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
19 A szöveget, melyet magyarázni akarunk, a könyv, rész és versek megnevezésével fel kell olvasni a gyülekezet előtt. A hallgatók nagy részére nézve azonban, ezen egy felolvasás nem elegendő, hogy a meghallottakat felfogja. Tehát a magyarázatnak természetes kiindulási pontja maga a szöveg. Azt kell világosan, szabatosan előadni, mai beszédmodorunkkal, a mit megakarunk n.agyarázni. Értse meg mindenki először is tisztán, miről van szó. Tehát a szöveg felolvasása után valami czifra bevezetést tartani vagy egyenest a magyarázatba vágni, tévesztett vagy legalább is czélszerütlen dolognak tartom. Miután már igy a szöveget világosan előadtuk, rátérhetünk a szövegben előforduló nehezebben érthető tételek vagy tárgyak fejtegetésére. Kényes és nehéz pontja ez a magyarázásnak. Itt nagyon könnyű tévedésbe esni, vagy olyan téren csapongani, melyen csak a hiú éleselmüség, vagy feszelgö tu- dákosság produkálja a csepiievés művészetét, a keresztyén gyülekezetnek, ha mulattatására is, de semmi esetre sem épülésére. Hallottam országos hirü ref. papot, a ki a templomi szószékben azt fejtegette nagy bölcsen hívei előtt, hogy a Jézus nem Bethlehemben, hanem Názárethben született; hogy a sátán alatt, ki Krisztust megkísértette, egy hatalmas tudós farizeust kell érteni; hogy Jézus hatvanhárom éves volt, midőn megfe- szittetett, mert egy ifjú emberről fel nem tehetjük, hogy olyan nagy dolgokat vitt volna végbe. Bár milyen nagy nehézségekkel kell is azqnban e tekintetben a homiletának megküzdeni: a fáradságtól ne riadjon vissza, mert tőle a gyülekezet- épen a nehéz helyek megmagyarázását óhajtja hallani. Sokan azzal ütik el a dolgot, hogy a nehézségeket teljesen mellőzve, a Szentirás felolvasott szakaszára csak gyakorlati alkalmazást tesznek, vagy csak a tanulságukat vonják le, pedig az alkalmazás nem magyarázás. A magyarázás arra a kérdésre felel: mi? az alkalmazás: mire való? Például, a kés egy olyan eszköz, melymek pengéje vas, nyele fa — ez magyarázás, — vágunk, eszünk vele, — ez alkalmazás. A magymrázást tehát, vagyis a nehéz helyek megvilágositását, soha sem szabad mellőzni, mert különben beszédünk nem bibliamagyarázat. Ha a bibliát helyesen akarjuk magyarázni, okvetetlen bizonyos szabályzókat kell követnünk, mert az állandó szabály vagy törvény óv meg bennünket a következetlenségtől, és a meddő sopánkodástól, hogy egyik vagy másik eseményt, miként magyarázzunk. Nem önkényesen, szeszély vagy Ötletek 2*
