Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
20 szerint kell tehát a bibliamagyarázásnál eljárni, hanem bizonyos szabályok szerint. Ezt mondja a helvét hitvallás is: illám duntaxat scripturarum interpretationem pro orthodoxa et ge- miina agnoscimus, quae ex ipsis est petita scripturis (ex inge- nio utique ejus linqua sunt scriptae, secundum circumstantias item expensae, et pro ratione locorum vel simjlium vel dissi- milium, plurium quoque et elariorum expositae) cum regula fidei et caritatis congruit, et ad glóriám dei, hominumque sa- lutem eximie facit. Ez a mi hitfelekezetünk elve, álláspontja, erre kell alapítani a történeti, prófétai és tanítói könyvek ma- gyarázási szabályait. Nem akarok ez úttal mélyebben beleereszkedni ezen magyarázási szabályok fejtegetésébe, azonban, miután épen utamba esik, egy párt még sem tartok egészen feleslegesnek megemlíteni. Ezek: először, hogy a Szentirást olyannak tekintsük, mint a milyennek az magát követeli tekintetni, tehát isteni kijelentésnek. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre a megjobbitásra, a fenyítékre, mely igazságban vagyon. (II. Timóth. III. 16.) Másodszor: azt az értelmet igyekezzük kivonni a .Szentirat egyes helyeiből, a melyet azokba a szent iró kifejezni akart. Saját eszméinket, még ha oly kedvesek is, ne vigyük be a bibliába, ne a föld termékenyítse meg a magot, hanem a nap a földet, ne az emberi ész tegye tartalomteljessé a biblia egyes helyeit, hanem a biblia tegye tartalomteljessé az emberi észt. A mit a biblia igaz megtörtént eseménynek akar tekinteni, tekintsük mi is annak. Különös eljárás volna az, még egy gyermek-mese magyarázásánál is, ha például, midőn gyermekünk előtt az ezüst erdőről mesélünk, eme kérdésre: mi volt az az ezüst erdő ? ilyen magyarázatot adnánk: hát bizony édes fiam az nem lehetett más, mint téli zúzmarával borított fa, mely ezüsttel bevontnak tűnt fel. Harmadszor: ne legyünk szerfelett tu- dákosok. Ne szedjünk szét mindent legapróbb részletekig, vegytani művelet által ne bontsuk szét az élő organizmust. Csak annyit mondjunk, mennyi a gyülekezet felvilágosítására, illetőleg valamely szentirásbeli hely alapos megértésére szükséges, igy nem leszünk unalmára hallgatóinknak. Miután már az utunkban álló nehézségeket igy elmozdítottuk, áttérhetünk a gyakorlati alkalmazásra, vagy a tanulság levonására. Szükséges, hogy e tanulságok a legszorosabb viszonyban álljanak a szöveggel, olyanok legyenek, mint a fán a virág vagy gyümölcs, melyet arra nem emberi kéz kötött
