Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
252 séges is a szellemes szövegezés, hol pedig az csak közép utón halad, de a vallásos érzület inkább túlnyomó, mint több helyen népünk-nél, ott oly szövegezésnek van helye, mely annak mint egy a vérébe átmenjen s azt meg ne mérgezze. Ez okból nekem sajátságos felfogásom és nézetem van a meglévő Zsoltár szövegek iránt. En azokból minden tételt, minden szót, mely alkatánál s tartalmánál fogva vallásos érzületemet a legtávolabbról is sérti, vagy a buzgóság szárnyain emelkedni vágyó, törekvő leikemet útjaitól a földiességhez, a föld rögeihez mintegy visszarántja, kivetni óhajtok. Csak egy példát kivánok ide vonatkozólag fölemlíteni. A XLII. Zs. 1. verse két első sorát semmi árért se venném fül isis ét a szövegbe, mert azon vadállat neve, mely ott szerepel, s melyhez az emberi lélek elég tökéletlenül van hasonlítva sajtit nyelvünkön, Int annak első szótagjára gondolunk, nagyon orrbosz- szantó valamire emlékeztet, már pedig lehetetlen, hogy tagozatos éneklésnél, kivált ha a lélekzetvétel oda esik, meg ne szaggassuk a tagokat; tellát azon nemes vadállatnak neve, bármelyik tagját vegyük föl, egészen másfelé tereli, más tárgyra viszi a gondolatot, mint a minő czélt akart a fordító az által elérni. Éppen olyan az, mint mikor a vadász ezéloz, s mielőtt lőne, egy iinpertineus szúnyog az orrát megcsípi, vagy valami bogárka-féle a szemébe csapódik, s fegyvere czélon kivül lő; a vallásos érzelmeknek is a zsoltárok szövegeiben sok ilyen gyarló, apró állatkái vannak ! Általában a reformált egyházak részéről az sem szoros következetesség, hogy az Euekeskönyvekben a bibliai zsoltároknak „Szent Dávid“ zsoltárai czimet adnak, holott az utóiratok nyomán tudva van s elismert dolog, hogy azoknak csak egy bizonyos része neki tulajdonítható. 11a rajtam állana, e czimet megváltoztatnám, mert oly egyént szentnek czimezni, ki nyakig úszott a bűnökben, ki bosszúálló volt, mint minden alacsony sorsból magasra emelkedettek szoktak többnyire lenni, s kinek viszonyát Bethsabéhoz tudjuk, s annak következését is Uriás ellenében ismerjük — képtelenség, — mikép lehetséges ily egyént példányképnek tartani? továbbá a szövegezést illetőleg, kerülnék minden oly kifejezést, mi a sémita, nép múltjára akarat ellen is visszaemlékezte't, azon népére, mely örökös harezban állott minden szomszédjával, örökös egyenetlenség és viszálkodás miatt töjjb rendbeli fogságra hur- czoltatott s egyiptombóli kijövetelét is sikkasztás terheli stb. Templomaink tehát, mint Berde ur is fölemlíti, nem mindig s nem annyira azért üresek, mivel a nép felfogását túlhaladó szo- virágos s gyümölcsteleu egyházi beszédekkel a hallgatók figyelmét
