Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

5

szolgálatában való rendes és szivbül folyó részvételért. Nem a szabad választás dolga ez, hanem a szabadon elvállalt kötelezettségé. A hivő keresztyénnek, épen úgy kötelessége székében ülni, mint a lelkésznek a szószékben állani. Isten igéje közös ügyünk és egyetemes papságunk jelvénye. Ennek okáért, Atyafiak! szabadon léphetvén a szentélybe a Jézus vére által: ne hagyjuk el a mi gyülekezeteinket, miképen szokásuk némelyeknek.

Hő pártfogástokba ajánljuk egyházunk missziói igyek- véseit s ügynökségeit. Szivünk óhaja s imája, hogy Krisztus népe, élet és erőteljesen valósitná meg az 0 határozott parancsának igazságát: „taritványokká tenni minden népeket“. Örömmel hallgattuk gyűlésünkön, a jelen volt kedves hitkiildérek jelentéseit, melyekből meggyőződtünk a felöl, hogy bár nem nagy dolgok napjait éljük, a Szent Lélek ereje, láthatóan nyilatkozik az egyház missziói téréin. Bizony! tekintve az egyház kevés-hitiiségét, a.po- gánj'ság köreiben mutatkozó eredmények: túlhaladják jogos várakozásunkat s a legszentebb örömmel töltik bé szivünket.

Vajha a Szent Léleknek és tűznek uj keresztségével áldatnék meg egyházunk ! Akkor szabad útja lenne az Isten igéjének s magasztaltatnék az. Akkor, a Krisztus evangyélioma, keresztül törné a gátakat jobb és balfelöl.

Szeretteink! világosabban kell felfognunk Istennek az emberek üdvére irányzott akaratát. Szorosabb egységbe kell lépnünk Isten leikével, mely kívánja az emberek szivének viszonszeretetét. Gondoljatok Istenre, ki úgy szerette a világot, hogy Egyszülöttét adná érette. Nem érezziik-e mié szeretet lüktetését sziveinkben ? Nem akarunk-e részt venni az Isten országa evangyéliotnának minden teremtményeknek való hirdetésében.

Kik hívei a különböző egyházaknak — mindazok, kik az Ur igéjének hirdetésére hivatvák — nem fognak késni, hálájukat tanusitni azok nemes támogatása által