Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

6

kik a térítés szent munkájában fáradoznak; nem fognak késni, az Ur kincstárába az O szent ügyéért s a keresztyéni emberszeretet intézményeire adományokkal járulni, gyűjtéseket rendezni. Rendszeres jótékonyságra van nagy szükség közöttünk. Ez nem ellenkezik azon szabad önelhatározással, melynek minden keresztyén áldozat-forrásának kell lenni; ez egyedül az adós tényének alaki viszonya az akarathoz, mely tevékenységre ébresztetett, a Krisztus szeretetének érzete által. Emlékezzünk meg az áldozásra vonatkozó apostoli rendtartásról. Elébb m i m ag u n k a t áldozzuk fel az Urnák, azután a magunkét. A mink van, az csak kimutatása annak a mik vagyunk. Mily nagy nyereség lenne a vallásos munkálkodásra nézve, ha azok, kik ismerik Krisztus kegyelmét, hatályosabban indíttatnának tettre, Pál apostol ezen mondása által: „gyűjtsenek maguk közt Isten áldása szerint.“ Mily ünnepélyesen hangzik fülünkbe a prófétának szava: „Ti megfosztottátok Istent.“ Mivel fosztották meg? A dézmákban és áldozatokban. Hozzátok be az egész dézmát az én tárházamba, és próbáljatok meg ezen engem, ezt mondja a seregeknek Ura: ha meg nem nyitom néktok az egek csatornáit, és ha áldást nem bocsátók reátok annyira, hogy annak helyet ne találnátok“ (Maiak. III.)

A keresztyén egyház hivatalaiban levő szeretett Atyák és Testvérek! Legszivélyesebb rokoni érzelmeink kifejezését küldjük néktek. Isten egyházának lelkészei és fel-, vigyázói! bizony magasztos és dicső a ti hivatástok. Az ember legfőbb érdekei vannak gondotokra bízva. Ti az örökkévalóság számára munkálkodtok. Az, a mi örökkévaló az ember életében; a mi oly kiválóan külömbözik a pusztán időszerűtől: részeteken van. Tevékeny ségtek tere: a lelkiismeret. Ti látjátok, hogy a rombadölt lelkiismeret bűnben leledzik. A Jézus Krisztusban való engesztelési nyújtjátok ti neki. Ti vagytok az emberi lét