Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
12. füzet
581 Ezeket beszéltük meg a tiszttárssal és Rietschel superin- tendensel, ki szintén résztvetr az istentiszteletben. Meg beszéltük pedig vonatkozással magyar hazánkra, ,hol Czelder, illően egy volt misszionáriushoz, lapjában rovatot nyitott a magyar misszió ügyének. Vajha országszerte, egyszerűen szövetkeznének a hívek e szent ügy körüli tettre s meglátandják mily szépen lehet paragraphusok nélkül, a wittenbergiak mintájára Istennek kedves missziói gyülekezetekké tömörülni. Segéljen minket erre Istennek buzdító Szentlelke! Hogy megörült R. sup., mikor engem, ki nála rövid látogatást tettem volt, viszontlátott a missziói istenitiszteleten és a sekrestyében! Kedves, fiatal, szép férfiú az, ki fiatalsága mellett csak úgy lehet superintendens, mivelhogy az nálunk egyrangu az esperessel. E kedves tiszttárs a legszivélyesebb modorbon elvitt engem otthonába, hogy az estét vele töltsem, mig g óra tájt Magdeburg felé keilend utaznom. Mentem tehát a kedves tiszttárssal a parochiába, hol Bu- genhagen reformátor lakott volt. Azon napokban lánya születvén, neje nem volt jelen, de helyettesité azt a sup. sógornéja, Müllensiefen berlini lelkész leánya. Thea, sör és szász modorban felrakott vacsora várt reánk, de kevésbe múlt, hogy meg nem sértettem a házi szokást s hirtelen leülés helyett állva maradtam; mert hát hitrokonom előbb fenszóval kezdett imádkozni. Nem is jól van az, hogy hazánkban e kegyes ősi szokásokat elhagyjuk. Eg'yházi ügyeink és Szeged segélyezéséről, hazai szokásainkról folyt a kellemes társalgás és rokonszenvök meg is lett nyerve a szegény Szeged és hazánk részére, a mint hogy az nem is lehetett máskép, miután a Wittenbergben tanult magyarok emléke még jelenben is kedves ottani hitrokonaink előtt. Láng Adolf,
