Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

12. füzet

ZESZ'Cilfölcii ta,pa,sz;ta,la.tols:.

Istennek hála! Sok küzdelem után végre eljutottom St. Chrischouába. Egy egész év tűnt el azóta, hogy a dunántúli Főtiszt. Egyházkerület Nagy tiszt. Körmendy Sándor esperes ur in- ditványa következtében azon üdvös határozatot hozta, miszerint a Horvát- Slavon-országi protestánsok részére egy misszionáriust képeztet a St.-Chrisehonai hittérítő-intézetben.

Istennek úgy úgy tetszett, hogy én foglaljam el ez állomást és csak most azért, mert katonai kötelezettségem •— s a múlt évi mozgósítás — nem engedték ezt elébb. De minden dolognak nehéz a hezdete; egy misszionáriusnak meg talán szükségesek is az ilyesféle megpróbáltatások, hogy tanulja meg még mielőtt hittérítői pályára nem lép; miszerint olyan utón fog utazni, melyen — ha czéljához akar jutni — minden lépten-nyomon nehézségekbe ütközik, s ezenkivül küzdelem — lélekben és testben, — nélkülözés és ide s tova hányattatás leenduek osztályrészesei.

Tehát Chrischonában vagyok. Mielőtt azonban ezt megismertetném, engedje meg a t. olvasó közönség, hogy utazásomról vezetett kis jegyzékemet. illetőleg utazási tapasztalataimat itt röviden közzé tehessem.

Fájó kebellel hagytam el hazámat. Utazásom alatt először Bécset néztem meg, hol pénzemet is be kellett váltanom.

Linznek vannak ugvan nevezetességei, de a mi említésre méltó, az azon ház melyben a Júliusi forradalmak (1830) alatt elűzött király X. Károly lakott. — Most hagyjuk el az óriási bérezek tövében, a Salza folyam két partjára épitett Salzburgot, melynek pompás fürdőjén, roppant magas sziklavárán, „Mozart“ emlékén, s a pazar fényűvel épitett „Europa* szállodán kivül alig van más említésre méltó helye, — s menjünk Münchenbe. München, a művészet terén oly igen gazdag város, méltán nevezhető korunk paradicsomának, és ha elmondhatta egykor az emberi ajak: -Menj el Xápolyba és azután halj meg“, úgy ellehet mondani München kapui előtt is: -Való e a mit látok vagy csak álom.“ — Itt tán szebben kél a a >, szebben énekel a madár, 8 szebben nyílik a virág; a föld tán mivelés nélkül nyújt kincset és eledelt; a tudomány, művészet tán csak magától jön s ingyen adatik, hogy itt oly gazdag s t akitó fényben ragyog minden, mi több —