Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

12. füzet

dobszai) iránt, mert ha jói elgondoljuk a dolgot, kénytelenek vagyunk megvallani, hogy bizony a mai korban már nem is igen ismerjük a református isteni tisztelet véghez vivésének módját, közvetlen a reformaczió után ; — e régi énekes könyvekből azonban teljes biztonsággal leírhatjuk. Mennyi sallang, külső czeremónia, lelketlen és haszontalan kántállásból állott még akkor az isteni tisztelet!

Az ige-hirdetés — ez az evangyéliumi isteni tisztelet központja — csak mintegy mellék kötelességkép szerepel még — s mire egy századik a reformaczió után, —- s habár az 1620-ig kiadott nyomtatott énekes könyvekben azok nincsenek is meg (Gönczi Fábricius, — Csáktornyái János — és az 1579-iki Deb- reczeni énekes könyv), — de ezen írott énekes könyvek bizonyságot tesznek, hogy bizony a sok „lamentatio“, „passio“, „litania“, „autiphouák“, „respomaliák“, voltak a fő dolgok a ref. isteni tiszteletben.

Sőt ezek nyoma csak épen a legújabb korban enyészett el, a mennyiben még legatus koromban 1851-ben Pápa mellett Gyi- mótbon, karácsonkor, a régi Gradualból diktáltak és énekeltek egy nagyszerű szentiványi éneket, — sőt Baranyában a legrégibb eredetű egyházakban (péld. Sámodon). — a főbb innepeken még ma is énekelnek különös régi énekeket!

Tóth Ferencznek fentebb jelzett vélekedését olvasva, azt hi- hetné az ember, hogy e régi énekes könyvek, az általa legrégibb kiadásnak tartott Gönczi Fábriczius-féle gyűjtemény másolatai. A N.-Dobszai teljességgel nem! Ezzel az összehasonlítást megtettem, (a Gönczi-félének — melynek eddig csak 4. példánya volt ismeretes — egy meglehetősen ép példánya — most már 5-ik — jutván birtokomba). A kálmánczai a dobszai másolatának látszik, de csak egy részben, a hymnusok, litániák, responsaliák, autipho- nálc egy részben ugyan azok, a legrégibb irás benne 1622. január 30-al jelzett; — de már a dobzsaiban levőket Hyeronimus latin szövegéből fordította Szentlászlói István, a Laakó-i oskola rectora, — nem versben, hanem prózában, — itt itt is prózában vannak a zsoltárok, de a két szöveg nem egy.

A bokszaiban a „gyert'yattartók“ még fel vannak jegyezve (Kanizsai Pálfi János püspök még 1621-ben — tehát szinte egy századdal a reformaczió után — kötelességévé teszi az egyházfinak, hogy a gyertyát a gyertyatartókban, a prédikálló székben, szép módjával tegye fel), de már itt nálunk sehol sincs emíités!

De vizsgáljuk eleitől végig e ritka becsű könyvet :

39*