Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

11. füzet

dúlva, sötét fétis-tiszteletből, csak lassanként emelkedett-e a polytheizmus, monotheizmus és utóbb az atheistikus és akozmistikus pantheizmusig. Ez azonban, inár a priori is különös lett volna. Avvagy a folytonos figyelmes, oknyomozáshoz szokott ember, ne tudakozódott volna-e az okok oka után? A természettan mindenütt uralkodó, láthatlan törvényeit még ugyan nem ismerő és értő ember, ki, láthatlan erőt vett észre, mely a leeső követ lefelé húzza, a döntött fából tüzet csal ki, — vájjon ez ember, fétisben, holt fatuskóbán, bálványban kereste volna-e a min- denség vég okát? Sem fétiseket, sem bálványokat nem találtak a kőkori czölöpépitményekben; még az aurig- nac-i barlangban, melynek maradványai a barlangi medve legrégibb korából valók, sem akadtak valamely bálványnak nyomára, hanem a helyett, állati áldozathoz való oltárra, mely messziről oda szállított kőből épült. Ezen embereknek igenis volt vallásuk, de bálványimádók nem voltak. Talán a napnak hozták áldozataikat?

Hogy a vasat közvetlenül megelőző bronzkornak népe, az alpesektől északra, Galliában és Spanyolországban, a kelt nép vala az: kétségen felül áll. De a keltek előtt, a ligusok és vaskok (ibérek) népe vándorolt Nyugat- Europába, s ennek maradéka a nyugati pyrenaei hegyek közt mainapig is megvan. Ennek, kőkori népnek kellett lennie; mert annál korábbi telepekről mitsem tudtak a vaskok sem; nyelvök az idegen népek fogalmát e szóval: a t z e a „hátsó népek“ fejezi ki; önmaguk felöl tudtak annyit, hogy ők előzték meg a többi kivándorolt népeket.*) A vaskókról irja Strabo, hogy istenekben nem hittek. Ha napimádók lettek volna, így nem fejezi vala ki magát. Mint római polytheista azonban, méltán szólhatott igy akkor, mikor a vaskokat, láthatatlan, legfőbb lény

*) Humboldt Vilmos „Prüfung d. Untersuchungen über die Urbewoh ner Hispanicus.“ HO 1.