Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

11. füzet

512

Miként jártak el ev. testvéreink ? Egyházmegyékben s egyes nagyobb egyházakban, férfiak és nőkből álló gyám intézeteket alakítottak, ezek pénzt gyűjtöttek s a kegyes adományokat évenként az egyetemes egyház által gondviselt közpénztárba adták, s ez által a pusztuló egyházak megmentését azonnal elkezdették. A szíves igyekezeten az urnák áldó lelke nyugodott és nyugszik s vezeti Az, a hitből származó jótetteket több-több seb béhegesz- tésére, diadalról-diadalra. Az egész gyámintézet működését és feladatát, világítja meg a gyámintézet egyházi elnökének, a kitűnő buzgalmu és fötiszteletü Czékus István tiszai superintendens urnák az 1878-diki ev. egyetemes gyámintézet közgyűlésén mondott beszéde ekként:

„Isten a mi oltalmunk és erősségűnk, és igen alkalmas segítségünk a mi nagy nyomorúságunkban, azért nem félünk ha a főid megmozdulna is, és ha szintén a tenger mélyébe merülnénk is. A 46-dik zsoltár 2- és 3-dik versének ezen lélekemelő szavai hatották át magyarhoni buzgó apáink és anyáink szivét három századon át, a sanyargatás és véres üldözés napjaiban; e hit és meggyőződéstől áthatva, küzdötték híven a hitnek nemes harczát, hordozták elszántan a Krisztus keresztjét, s vívták ki a lelkiismeret szabadságát. E hitnek, ezen apostoli buzgó- ságnak lön áldott következménye az, hogy a megpróbáltatás izzó tüzéböl, mindannyiszor diadalmasan kerültek ki, és Sámuel királylyal emlék-követ emelve azt mondhatták: „Mindeddig megsegített minket az Ur!“ E jelszót illeszté zászlajára magyarhoni ev. gyámintézetünk is, midőn 18 évvel ezelőtt, első alakuló gyűlését tartá Budapesten, oly czélból, hogy a szeretet mustár-magját vesse el Istenországának földébe, az irgalom és könyörületesség balzsamával kötözze bé a szenvedő és szerencsétlenség által sújtott szegény egyházak vérző sebeit; s védangyal gyanánt járjon közel és távolban, enyhíteni a nyomort, letör- leni a könyet, terjeszteni az evangyéliomot, felvirágoztatni