Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

11. füzet

melyet bármily örömmel üdvözöljünk: elegendőnek nem tarthatunk. Hiszen arra, hogy mi történt eddig ez ügyben : nem kell fáradalmas adat gyűjtés és hosszas tanulmányozás. A ki a 60-as évektől, állandó figyelemmel kiséri egyházi dolgaink menetét, az tudja, hogy 1859-ben indult meg nagyobb mérvű mozgalom az egyetemes közpénztár felállítása érdekében. Részünkről, a mostani kiindulást, késedelmesnek tartjuk s nem véljük eledendőnek azért, mert 1860-ban is épen a nagy készülődés miatt bukott meg a közpénztár felállitása. Hosszas irodalmi eszmecserék, tervezetek, lelkes ajánlatok után, azon nézet győzött volt, hogy elébb statisztikai adatokat gyüjtsünk, s tudjuk meg mily összegre van szüksége a magyar protestáns egyháznak; akkor aztán adóztassuk meg magunkat, vagy önkéntes adományokból állítsuk fel a közpénztárt. Ez oly hosszú ut volt, hogy rajta, református részről az egész ügy hajótörést szenvedett. Lelkes s az önfenntartás nagy kötelességét mélyen érző ev. testvéreink, nem akarván velünk késedeltnezni, 1860-ban már, egy nagy bizottságba gyűltek, hamarosan programmot készítettek, azt az akkori kormányfönök Benedek tábornoknak bejelentették, s a közpénztár vagy mint ők nevezték gyámintézet létesítéséhez egész buzgalommal hozzá fogtak; s tizennyolcz év alatt, gyűjtöttek közel egynegyed millió forintot, melyet kétharmadrészben a pusztuló egyházak megmentésére fordítottak, egyharmadrészben pedig tökésittettek. Nem lehet figyelmen kiviil hagynunk, miszerint a néhai láng- buzgalmu Székács jelentése és kimutatása szerint, ev. testvéreink, egy közpénztár felállitása szempontjából, még 1843-ban, midőn Frankfurtban a Gusztáv Adolf egylet véglegesen megalakult , szintén hasonló gyámintézetet akartak létesíteni, mely azonban, ámbár fájdalom dugábadőlt, de az eszme nem halt meg, egyes apró gyűjtések történtek, melyekből 1860-ban 1171 frt 37 kr. adatott át az 1860-ban megalakult evang. gyámintézetnek.