Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

11. füzet

kel kapcsolatban vannak, okozói, hogy a buzgóságban megrestültiink, s egyetemes, nagyobb mérvű áldozatételeket kívánó intézkedésekre oly nehezen indulunk.

Elég fájdalmas de meg van a baj. Panasz nem segít rajtnnk; jajszóval egyetlen pusztuló egyházat sem mentünk meg. Ha az alkalmas időt nemcsak áron is meg nem vettük, sőt elszalasztottuk : a rósz időben kell minden eddiginél komolyabb munkához kezdenünk, s fennmaradásunkért, a magyar protestáns egyház által negyedfél század óta élettel és vérrel ápolt eszmék tovább futásáért mindent megpróbálnunk. A munka és áldozat terét, nem idegen tájék, saját egyházunk mezeje teszi; itt kell irtanunk, a romokat épitenünk s van-e még bennünk hit: azt tettekkel bizonyítanunk.

Magyar protestáns egyházunk összes részeinek harmada vagy negyede, ha még pusztulásnak nem indult, de már alig birja magát fenntartani, s buzgó támogatás hiányában, elerötlenedett egyházaink, menthetlenül elvesznek, s elveszésök által azok, a kiknek nem fájt érte leikök vallási és nemzeti fennmaradásunknak is kimondhatlan kárt okoznak.

Ezt nem szabad engednünk. Ezen kötelességnek vélt eleget tenni a közelebbi egyetemes Konvent akkor, midőn a missziói bizottság feladatához kapcsolta egy egyetemes közpénztár mikénti létesítésének munkáját. Kimondta, hogy egy egyetemes közpénztár felállítása halaszthatatlan teendő lévén, szerezze bé gyűjtse össze a bizottság a megkívántaid statisztikai adatokat; nézze meg, mi lépések tétettek eddig ez érdekből az egyes egyházkerületekben s az irodalom terén; tekintse meg a testvér ev. egyház hasonnemü intézkedését, s ha mind ezt megtette : terjesz- szen bé a jövő Konventhez oly véleményes javaslatot, mely később a zsinati tárgyalásoknak alapjául szolgáljon.

Ez az egyetemes közpénztárra vonatkozó határozat,