Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
10. füzet
501 öt kerületének ezen meghatalmazott konventje, megbízza egyházunk összes püspökeit s főgondnokait, hogy bizottsággá alakulván, a törvényes igazainkat fenyegető törekvésék ellenében továbbra is ébren őrködve, egyházunk szabadságának, jogának s érdekeinek védelmére bármikor és bárhol, úgy a törvényhozás tényezőinél, mint a kormányzatnál, minden szükséges lépést megtegyenek. Szükség esetén, e czélból, a konvent azonnal ösz- szehivandó, vagy egyházkerületi gyűlések tartandók; a testvér ágostai egyház megbízottait is igyekezzenek csatlakozásra és együttes eljárásra megnyerni. Végre szabadságunk egyik biztositékául: törekedjék a bizottság kieszközölni, hogy a vallásfelekezeteknek az i848. évi huszadik törvényczikkben kimondott teljes jogegyenlősége és viszonossága valahára egészen megvalósittassék. A Zsoltár ügyben kiküldött bizottság jelentése is közérdekű. Mint tudjuk, eddig a magyarországi és erdélyi reformátusoknak külön énekes könyvük volt és van. Az egyesülés itt is örvendetes lesz. Sajnálva említjük meg azonban, hogy egyes igen szép melódiák, mint pl. a „perelj uram. . . .“ kihagyatni szándékoltatnak. — E tárgyról tüzetesen fog nyilatkozni egy zene-értő munkatársunk. Igen sajnálatos, hogy a lelkész választási ügyben a mely oly sürgős, nem tétetett semmi nemű intézkedés. — Ez lesz a legközelebbi konvent első tárgya, reméljük. Az iskolai ügyekben való intézkedés halaszthatatlan lévén, Török Pál püspök ur elnöklete alatt egy egyetemes tanügyi bizottság neveztetett ki. A konvent működésén meglátszott Török Pál imájának s Vay Miklós elnöki beszédének hatása. A bölcseség, vallás és hazaszeretet, egyházunk szent ügyei iránt való mély érdeklődés hatotta át a konventet, s egyes oda nem találó nyilatkozatokon kívül, minden jól volt; Isten dicsősége s egyházunknak a jövendőben felvirágoztatására czélzóan történt. Nem tehetjük, hogy már csak háladatosságból is meg ne említsük azon lelkes férfiak nevét, kik a minket oly mélyen érdeklő, misszió ügyben szóltak, s a bizottság létesítésének, tehát a misszió ügy által, egy legbensöbb szövetkezésnek s érdek felkarolásának szükségét hangsúlyozták, mint F i 1 ó Lajos, P a p p Gábor, Szentpéteri Sámuel, Török Pál, Révész Bálint, s az elnök báró Vay Miklós. — Legyen tisztelt nevök emlékezésben és áldásban már csak azért is, hogy az egyház
