Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

10. füzet

502 és iskola szabadságának védelmezése mellett, azokról is gon­dolkoztak, a kik megmentendők, & belátták, hogy misszió nél­kül nincs élő protestáns egyház, mely küzdjön s ne csak fenn­tartsa magát, de elveit erősítse, s több-több diadalra gya­rapítsa ! Az ág. hitv. egyetemes gyűlés Budapesten a Debreczenben hozott határozattal egyértelmüleg mondta ki első Ízben a prot. egyház és iskola szabadságának védelmezését. A supréma inspectió érdekében kibocsátott miniszteri pon- tozatok ellen, a reformátusokhoz hasonló állást foglalt az evan. egyház egyetemes konventje is. — Nagyon helyesen, mert az összes prot. egyház egyetértve biztositá hazánkban minden­kor a protestántizmus fennmaradását. — Egyes kisebb dolgok­ban mutatkoznak köztünk eltérések, de a lételünket fenyegető s virágzásunkat hátráltató akadályok elhárítására egyesitett erő és buzgalommal kell közremunkálnunk. A legörvendetesebb jelenségnek tartjuk, hogy mind a két konvent, mind védelmi intézkedésekre, mind a kisebb egyházak megmentésére irányzott dolgokban, ha különböző módon is, de egyetértett. A reformált egyház konventje, egyetemes misszió s közpénztár felállítására nézve tette meg az első lépést; az evang. egyház magas szellemű főfelügyelője által szintén egy, az eddiginél nagyobb mérvű közpénztár felállítását fogadja el. Ily örvendetes kezdet az érdemes felügyelőnek első alapul le­tett 2000 írtja, hinnünk engedi, hogy prot. egyházunk a nehéz idők daczára és Isten segedelmével megmenti pusztuló részeit, s meg fog felelni azon nagyszerű missziónak, melyet a múlt­ban teljesített, s melyet a jövőben is teljesíteni s a hit és lélek szabadságát több diadalra juttatni hivatva van. Mindkét konvent egyes kisebb tárgyaira még visszatérünk s a kimondott elvek létesítésére, valósulására Istennek kegyel­mét és szentlelkét kívánjuk! Az erdélyi unitárius vallás közönség ez évi zsinata auguszt. 24—25-én Székely-Udvarhelyen tartatott meg. E zsinat egy­szersmind az első unit. püspök Dávid Ferencz halálának 3oo-os ünnepe volt. A mint a zsinatról hozott közlemények mutatják, magasztos lelkesedés közt folyt zsinatolásuk s kegyeletes ün­neplésük. Kiváló lelkesedésü püspökük Ferencz József, s Dániel Gábor főgondnok urak, a külföldi vendégek előtt is, templomban, templomon kívül, gyűlésben és asztalnál fényes tanujelét adták annak, hogy az unitárius vallás közönség, ám­

Next

/
Thumbnails
Contents