Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
10. füzet
.500 más mint a felügyeleti: közakarattal sérelmesnek mondatván ki, a nagy bölcseségü agg elnök Vay indítványára, a superinten- densek és főgondnokoktól egy bizottság neveztetett ki, következő határozattal: „Az egyetemes értekeziet püspökeinknek és főgondnokainknak a főfelügyeleti jog tárgyában, a miniszteri értekezleten követett eljárását elismeréssel veszi tudomásul. Legutóbbi években fájdalommal kellett tapasztalnunk a kormánynak az állami főfelügyelet czime alatt tett több oly intézkedését, mely nemcsak eltért az 1790 2. huszonhatodik törv.-czikkben, Ö Felsége számára fentartott főfelügyeletnek, ugyanezen törvényen alapuló királyi rendeletekben megszabott és joggyakorlatokban megszokott módjától, hanem törvényekkel biztosított önkormányzatunkat is érzékenyen sértette. A miniszteri pontozatokban s az államkormánynak ezekben nyilvánult czélzatában, aggodalommal ismerhetjük fel, hogy itt nem csupán egyes esetekre vonatkozott, magukban álló intézkedésekkel, hanem egy állandó, szabadságunkra végzetes és egyszersmind oly iránynyal állunk szemközt, mely ha érvényesülhetne, lényegesen megváltoztatná hazai törvényhozásunknak ezen ügyekre nézve az 1790-ki törvényben kijelölt, gyakorlatba is vett irányát. — Eltekintve e pontozatok egyes sérelmes intézkedésétől, főleg maga azon szándék veszélyezteti önkormányzatunkat, hogy a kormány mellőzve a coordinatio literariae institutionisnak az 1890 1, huszonhatodik törvényczikk értelmében megváltoztatását, a törvény- hozástól kizárólag a felügyeletnek részletes intézkedéseket igénylő gyakorlására kérne felhatalmazást, melyet ha megnyerne, irányunkban nemcsak hogy önkényes eljárásokra nyujtatnék mód, de a dolog természeténél fogva, tényleg és legalább indirekte a kormány rendelkezési jogot gyakorolna oly ügyekben, melyekre önkormányzatunk értelmében a kormány csupán fölvigyázhat állami érdekek szempontjából. — Mindezeknek azon káros következése is lenne, hogy számos összeütközésre vezetne egyházunk és azon magyar állam kormánya között, melynek mi nemcsak hű polgárai vagyunk, de kulturális intézeteinkben is nemzeti érdekért szolgáljuk. Nincs ugyan hivatalos tudomásunk arról, hogy ezen miniszteri pontozatok, javaslatképen az országgyűléshez terjesztetnének; — a tapasztalt kísérlet után azonban, jogosult azon aggodalmunk, hogy habár talán tartalom és külalak változtatással, ismét érvényesíteni igyekeznek ugyanezen veszélyes irányt. Ennélfogva a magyarországi ref. egyház