Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

8-9. füzet

440

faimlő előtt vagy után, a felekezet ükhöz tartozó gyermekeket oktathatják.“ A 6-dik §. elrendeli, hogy a tanítók a gyermekekben éles.zszék a nemzeti intézmények iránti szeretetet, de megtiltja a vallás elleni támadásokat. E törvény feletti viták alkalmat szolgáltattak a jezsuiták tanmodorának s tankönyveinek szellőztetésére. Többek között Lemoinne John a „Journal des I)ebats“-ban a következőket közli Gaume apostoli protonotárius ily czimü kajájából „Abrégé du Catéchisme de perseverance“: (mely 40 kiadást ért s melyből Franciaországban a tanitó jelölteknek vizsgázni kell).

„Ki volt Luther? Luther német ágostai szerzetes volt, ki mindhárom fogadalmának megtörte után elszakadt az egyháztól, egy apáczát vett nőül, s a katholíka egyház ellen deklamált. Egy lakoma következtében, melynél szokása szerént hasát borral és hússal tele tömte, végzé be gyalázatos életét. — Ki volt Kálvin? Novni lelkész, de áldozár sohsem volt. Luther tévelyeit elfogadó, azokat sajátjaival szaporitá; Genfben tartózkodott, ott Servet Mihályt máglyán kivégczteté s végre egy ragályos nyavalyában elhalt.“

A „Semaine religieuse“ egy angol lap után közli, hogy Er- zsébeth idejében Anglia népességének harmada kath. volt. E szám gyorsan apadt, úgy hogy 1700-ban csak 30,000 kath. volt. 1780-tól a 18-dik század végéig ismét 70,000-re szállott. 1844-en 1 száztólinál több s folyton gyarapodott az Irlandból éhség következtében bevándoroltak által. 1863-ban már 5 száztóli. E szerint fokonkénti haladást várnánk, de ép az ellenkező állott be. 1870-ben a katholikusok már csak 4% számítottak. Ennek oka az, hogy az írek között több a nőtlen mint az Angolok közt, de az is hogy sokan elhagyják a r. k. egyházat. Mindenesetre e statisztikai számok megnyugtathatják azokat, kik már-már aggódnak, hogy Anglia katholizálna.

A montaubani theologiai akadémiánál, a Bonifas halála által üresedésbe jött egyháztörténelmi tanszékre, a legnagyobb valószínűséggel Doumergul Ed. párizsi orthodox lelkész, a „Christianisme“ szerkesztője fog megválasztatni.

Zürich. Az úgynevezett „StrausseDhandel“ (nyargaűzlet ?) óta, mely fájdalom épen nem úgy teljesült, a mint kezdetben Ígérkezni látezék, Zwingli és Buliinger egyháza lassanként, de kétségkívül kérlelhetetlen következetességgel szorittatott ki, bibliai keresztyén alapjának egyik állásából a másikba. És most azt gondoljuk, hogy az ember még egy nem tulajdonképp csak átvitt értelemben vett zürichi államegyházról beszélhet. Az egyház tanai is italában ví-