Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
8-9. füzet
X lágiasittattak. A kormány, a kanton-tanács, a nép, egész fenségi (souverain) joggal határozzák meg azt, mi érvényes még, mi nem. Ila csakugyan van még a zürichieknél bizonyos keresztyén elem és hagyomány, melyekhez ragaszkodnak, annak oka semmi esetre se az egyházi törvényben, még kevésbé a legfelsőbb egyházi hatóságban van. Igen is, midőn nem rég az előzsinat egész félénken, az egyháztanács ellenében azon kívánságot fejezte ki, hogy ő a keresztséget az egyház illetékes kívánalmának kivánná nyilváníttatni és hogy a confirmatióban csak megkereszteltek részeltessenek, akkor az egyháztanács, ezen magában véve ép oly természetes, mint önként érthető kérvényre úgy felelt, egy a dolog természetét elcsavaró iratban, hogy az ember szinte nevetni szeretne, ha oly elszomorító nem volna, midőn az ember az állam tetszésétől! függést constatálni kénytelen, oly dolgokban, melyek felett a határozati jogot, sem most, sem bármikor soha az államnak engedni nem szabad. A Canton-tanács bizottsága kereken a törvényre hivatkozik és e tekintetben egész határozottan megtámadja az egyházi hatóságok azon jogát, hogy az állam egyházhoz tartozóságra nézve kívánalmat állitson fel. — A honnan az egyháztanács is illetéktelennek találja azt, hogy ily körülmények közt, az egyházhoz tartozóságra nézve bizonyos feltételeket szabjon, ámbár állítja, hogy a kérvényezők nézetét elméletben általában osztja. Midőn azért egy német lap» ezt jegyzi meg erre: „Isten őrizze meg a mi egyházunkat ilyen „egyháztanácsosi“ szabály ellenségektől!“ mi csak egyetérthetünk vele; de kénytelenek vagyunk még azt kérdeni: micsoda tényezők működtek közre, hogy efféle dolgok történhessenek Zürichben ? Mindenekelőtt itt is beteljesedett az Ur ama szava: „a mit fülbe súgtatok, rejtekhelyeken, a házak tetején prédikáltatok.“ (Luk. 12, 3.) Szabadelmü theologiának hívják ugyan azt, a mi legtöbbnyire a tantermekben tanittatik, de a valóságban csak igen hamar és nagyon nyíltan napfényre jönnek romboló következményei. Azután évtizedek óta az iskola sokszorosan oly módon működött, hogy az emberik nagy tömegekben idegenedtek el a bibliai keresztyénségtől, vagy éjien az ellen fanatizáltalak. Végre a legkomolyabban elitéit zürichi lelkészség sajnosán fogja megbánni, hogy annak idejében, a világi elemet is be nem vonta a zsinatba. Most a lelkészek egészen egyedül állnak, és most már nehezen volna lehető, nagyobb köröket valóságos egyházi egyetértá re hozni, és azokat valódi keresztyéni törekvésekre lelkesítem. Hova tovább 30*
