Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

8-9. füzet

közigazgatási testület, vallási tekintély nélkül, és nem tekintethetik a közzsinat helyettesitőjeül.“ Ámde a 72-ki zsinat, a liberálisokra nézve igen kedvezőtlen eredménynyel folyt le, az orthodoxok pedig, már is újabb zsinatot sürgetnek. Ennek ellensúlyozása sőt lehetlenitése végett, igyekeztek most a liberálisok oda hatni, hogy a központi tanács felélesztessék. Volt is nagy örömük midőn a minap Ferry az egyház megkérdezése nélkül nevezte ki a tanárokét. Enuek következtében, neki bátorodtak, és Jalabers nem is késett emlékiratot terjeszteni a miniszter elé, melyben a központi tanács visszaállitása kéretik. De a miniszter legalább igazságos volt és csupán csak kiegészítette az idő folytán halálozások és visszalépések által megcsonkított közigazgatási testületet. De ki tudja mi rejlik az idők méhében. Ha egyszer van testület, csinálhatnak abból midenfélét. A közzsinat az egyedüli védő, az egyház önállóságának biztosítására. Különös, hogy a liberálisok, nemcsak Francziaországban de egyebütt is, rettegnek a zsinattól s óhajtanak holmi központi tanácsokat.

Az ország figyelmét kötve tartják az uj közoktatási törvények, melyek éle a 7-dik czikkelyben a jézsuiták ellen irányul. Kém érdektelen ez ügyben egy protestáns ember véleményét meghallgatni, ki egy nyílt levélben: „Lettre d’uu protestant á M. Zules Ferry sur ses projets de loi“ (Sandoz és Fischbacher, Párizs) ek- kép nyilatkozik: „Születésemnél és neveltetésemnél fogva, úgymond, a jezsuita rendnek ellensége vagyok, tanulmányaim s gon- dodásom folytán ezen hagyományos ellenszenv megfontolt életelvvé vált, mely csak az élettel szüuhetik meg.“ De épen a jezsuiták elleni ellenséges szándoka készti őt a törvényjavaslat 7-dik czik- kelye ellen protestálni. „Röviden szólva, úgymond, kiizdetek elleneitekkel és saját fegyvereiteket kölcsönzitek nekik. Sajnálom hogy kitűnő államférfiak társultak ily vállalatra s közöttük nem kevesen hitsorsosairn. Kém akarom, hogy a protestantizmus ez ügyért felelőssé tétettessék, s ez kényszerít felszólalnom.- A tanítás nem az állam egyedjoga: csak bizonyos határokon belül fog- la lkoz hátik az a neveléssel. Állam és egyház, mindegyik a maga sa- játlagos hatáskörén belül maradjon. Az államnak kell érdeklődnie az erkölcsre tartozó dolgok iránt s ezért felügyeletet gyakorol. Helyesli a Belgiumban történt megoldását e kérdésnek.

Belgiumban junius tí-án szavazták meg az uj közoktatási törvényt. Ennek 4-dik czikke ez: „A vallástanitás az egyes családok s a felekezetek lelkészei gondjába bizatik. Rendelkezésükre engedtetik az iskola helyiségében egy külön terem, hol, a rendes PROT. EGYII. ÉS ISK. FIGYELŐ. 30