Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
8-9. füzet
3 Gß eszméje, lévén mindenkor a dolgok lényege, a dolgok eszméje. Bizonyára, Eusebiustól Baronius évkönyveiig, a prot. C-enturiásoktól Scliröckig, minden iró, saját pártjának állását igyekezett igazolni tollával inkább, mint az elv felm utalásával. Mansius hírhedt zsinat-gyűjteményétől, a trienti zsinat azon nevezetes Írójáig (Sarpi) (ki ugyan elmondhatta, hogy „Nosco stylum Romanae Ecclesiae“, pedig csak a gyilkot ismerte, melyet mellébe szúrtak) senkinek sem jutott eszébe magát az életelvet felkeresni, s felmutatni, s a történelmi kihágásokat, az egyházba, az önösség résén betolakodott világnak e fattyú hajtásait, az elv éles tőrével elvagdalni. A középkor kezdetén, a keleti és nyugoti egyházak foglaltak egymás ellen merev pártállást, s ezen irányban végre a szakadásig haladtak. A keletiek, hol az egyház elsőben érintkezett a tudomány áramlatával, dogmaticus szőrszál-hasogatásokra fecsérelték idejöket. Ajtót nyitottak az egyházba az ó-görög sophisticának. E meddő küzdelem leírását árulták azután az egyház történelme gyanánt. A nyugoti egyház történelmében már, a fegyelem, az egyházi hatalom primátusát érdeklő viszályok, az ó-római jog-casuistica, az uralkodó fortélya, uj formákkal, uj kényszerítő eszközökkel vannak feljegyezve örök emlékezet okáért. Konstantinápolyban a Logosz eszméje meghatározásában izzadtak az elmék . . . Rómában a világi és egyházi hatalom kérdése körül. Ott meghasonlottak a homouziosz (azon állományú) jelző felett . . Itt az Investitura volt az Erisz almája. A keleti vitakérdések: Vájjon a Logosz homouziosz-e? Vájjon Mária theotokosz-e (Deipara = istenszülő) ? Vájjon a Krisztusban két természet van-e, vagy csak egy
