Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

8-9. füzet

367

(Monophysiták) ? Vájjon e két természet, az akarat kettősségét követeli-e, vagy csak egyet (Monotheleták) ? Ezek jobban oly kérdések voltak, melyeknek megoldása a császári palota hölgyi osztályától függött, s attól, ha Eudoxia vagy Pulcheria jut-e előnybe?

így például: Pulcheria gyűlölte a derék Nesztoriust; mivel ez gáncsolta szerelmeskedéseit. Eudoxia pedig gyűlölte Cyrillt, mivel ez Pulcheriát támogatta.

így azután a dogmát üldözték egy emberben, s azon emberben az egész pártot, csupa személyes ellenszenvek alapján.

Róma már komolyabb és praktikusabb irányt követett.

Róma uralkodni akart, mindenha.

Soha sem volt képes elfeledni sem pogány korában, sem megkeresztelkedése után, hogy egykor „Domina gentium“ volt, s dogmáit, mint az uj világhatalom légióit küldötte szét a Provincziákba. A világ Róma Provincziája lett ismét.

A római püspök világurasága volt a dogmák dogmája.

Nem is teremtett mást a tizenharmadik századig, a midőn az Úrvacsorában az ostya istenségét dogmatizálta. Azután nyugodott egész a tizenkilenczedik század második feléig, a midőn ugyanis IX. Piusnak sikerült magát és az egyházat még a középkornál is mélyebbre süly- lyeszteni, feleröszakolván hiveire két oly dogmát, melyeket még a sötét középkorban sem lehetett keresztülvinni. Ezek: Mária eredendő bűn nélküli fogantatása, és a pápák csalhatatlansága.

Ezek a kizárólagos római dogmák.

Nem mondhatni, hogy sok, de jellemzésére túlságosan elég, majdnem odáig elég, hogy magát lehetetlenné tegye, azok előtt legalább, kik a hit tan- czikkeiböl lelkiismeretet akarnak csinálni!...