Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
8-9. füzet
fájd szive bánatával, s elborult lelke aggodalmaival bevonulhasson .... a nagy közös házba .... az egyházba! Hogy az egyháznak több lakosztályai vannak, az csak bőségét bizonyiíja. A kér. elv, ezen egyetlen házba akarja egyesíteni az emberiséget. Elismeri, bevallja az emberiség egységének felséges dogmáját. Neki egy apa közös gyermekei mindenek. Nincs tehát szüksége több házra, csak e ház lakosztályainak kibővítésére. Szeretet. A ki szeret, nem vállalkozliatik nemesebb munkára, mint a különfélék egységesitésére, különféleségök, az az egyéniségök fentartásával, és nem megsemmisítésével. Az egyéniségi jellem eltörlésével, csupán a Nirwana állhat a gondolkozás előtt, a mely minden megsemmb sülés ellen tiltakozik, mert van, létezik. A szeretet volt tehát kezdetben az, mi a kér. elvet jelezte. Azonban a szeretet, lehet élet s tevékenység, de nem eszme. Minden attól függött, mi a tárgya, eszköze, czélja, hogy tiszteletes lehessen. Éppen azért, mivel kezdetben az eszmét nem ismerték, s amaz időszaki nyilatkozatait, melyek az elvnek az idöviszonyokkali házasságából születtek, tartották lényegesnek, sokan nem lehettek megnyugtatva. Ez az oka, hogy a kér. eszmének nem volt történelme, s bölcsészeié nem volt az eszmével arányos. A kik az egyház történetével foglalkoztak, s azt megírták: két ellenséges párt befolyása alatt állottak nagyon sokáig. Egymásnak ellenmondottak, de azért egyik sem igazolta magát az eszmével. Egyik sem adta elő, mi légyen a keresztyénség lényege, azaz
