Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
7. füzet
809 iamit. De nem ez az a mi bennünket a pápai encyclica birálgatására késztet, hanem inkább a kimondott vélemény a socializmus eredete és alapja felett, melyet a keresztyén művelődés és erkölcs társadalmi biztonság szempontjából: vissza kell utasítanunk. Az encyclica szerint, a socializmus, eredetét veszi „azon esztelen harczban, mely a 16-dik század óta az újítók által a róm. egyház ellenintéz- tetik, s most még növekedőben van, oda törekedvén, hogy minden kinyilatkoztatás eltávolításával s a természet feletti rend összeomlásával: csak is a felfedezések és az elme lázas álmai legyenek elnézve.“ Mit ért a római pontifex az „esztelen harcz" alatt, mely a 16-dik század óta az ujitók által a római egyház ellen intéztetik ? Bizonynyal a reformációt, igy tehát az volna szülője a modern socializmus, communiz- mus és nihilizmusnak. Nagyon súlyos vád ez, jó, hogy alappal nem bir. — Ezen vád ellenében, utalunk csupán azon elvi ellentétre, mely a protestantizmus és socializmus közt létezik, s határozottan állíthatjuk, hogy a pro- testántizmus épen ellentétet képez az egyéni tulajdonokat változtatni czélzó, mindent nivelláló, az egyén phizikai és erkölcsi fölényét lerontani törekvő socializinussal, s alig szükséges említenünk, hogy a socializmus kezdete: nem is a reformáció kezdetétől dátálódik, mert az már a reformáció előtt is mutatkozott. A „sociális kérdés“ egykorú a társadalommal. És mi nem is akarunk az általános tételekkel megelégedni, sőt inkább történeti alapon kutatni azt, mennyiben hibás a reformáció, s mily álláspontot foglal el a protestantizmus a socializmussal szemben. Tény, hogy a reformáció, mozgalmat idézett elő az által, hogy érvényt szerzett az evangyéliomi szabadságnak minden keresztyénnél, ellenében a papizmussal, mely az egyént gyámság alatt tartotta, s lelke 21*
