Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

310

nemes virágait kinyílni sem engedte. — A reformáció, nemcsak a vallás és lelkiismeret szabadságát vivta ki, hanem Németország politikai függetlenségét is a pápai befolyástól elösegité, hogy a nép, az öt megillető jogokat élvezze, szemben a papság és a nemesség privilégiumaival. Vallási és politikai egyenjogúság, valamint az áll am- alkotmány is a protestáns szabadság szülötte; s a reformátiónak ez bizouynyal nem válik szégyenére, — A mint azonban, a legtisztább alapelvek tisztátalan czélokra, minden időben használtattak. mivel azok roszul voltak felfogva, úgy a reformáció kora sem maradhatott ment a kinövésektől. Ilyen volt soeiális tekintetben a paraszt lázadás 1525-ben. A keresztyén evangyéliomi szabadság tana szolgált alkalmat arra, hogy a robottal megterhelt dél-német parasztság, alkalomszerűnek találta helyzetét erőszakos módon javítani, fellázadva a nemesség és papság ellen. A várak és kolostorok kirablása, vérengzés voltak a paraszt lázadás következményei. — Luther, a német reformáció vezetője a parasztok követeléseit addig mig azok a jogos határokat át nem lépték: pártolta; midőn azonban tulságba mentek s com- munisticus rajongássá fajultak, akkor méltó megbotránkozásnak adott kifejezést egy iratában: „a rabló és gyilkos parasztok ellen“, melyben mondá, hogy: „Ölni kell őket, mint kutyákat,“ Ezen kemény kifejezésből látható, hogy Luther, a paraszt-lázadázt elitélte s a keresztyén szabadságnak oly nemű socialis czélokra való kizsákmányolását megvetette. S Luthernek véleményét a coinmunizmus és socializmusról, a protestantizmus jelenleg is magáénak vallja. — Szabadság, jog és méltányosság alapelveit képezik a protestantizmusnak, melynek ezélja, hogy ezen alapelvek, a gyakorlati életben is érvényben maradjanak, s az állami törvényhozásban is alapelvekként tekintessenek. Hol azonban, a túlságos követelések, nyers erővel lépnek fel: ott a protestantizmus tilta