Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

18

suknál fogva megbízva. — Meggyőzödésök szerint, komoly kötelességet teljesítettek, midőn a gyanúsított, félreösmert keresztyénséget üldözték, mint az ó világ rend ellenségeit. Nem gondolták azt sem meg, hogy Diocletián házi hivatalnokai között, több volt a keresztyén mint pogány, sőt leánya Valeria is keresztyén volt; de másrészről, a keresztyének is kiléptek már akkor a passivitás azon köréből, a melyben oly nagyok és bámulatosak voltak, s daczoltak nyíltan az államfői edictumokkal. — Bazilikát építettek Nikomédiában a császári palotával szemközt, s ezen eset már magában eléggé tanúsította azt, hogy Diokletián a keresztyénséget a szerénység régi körében nem volt hajlandó üldözni, de midőn a császári edic- tumot a keresztyének, a basilika falairól insultálva letépték s a császári palota ugyanakkor lángba borult s eléget: alig lehet csudálkozni azon, hogy az államfő az állam hatalom megvetöi iránt, komoly rendszabályokat hozott mozgásba.

Azonban ugyanakkor, az államfői hatalom részvényese, a kéjencz Maximianus Herculeus és az iszákos s dlírva baromörböl Caesárrá lett Maximianus Galerius voltak tulajdonképen az üldözés szítói és gonosz lelkei.

Sextus Aurelius Victor pogány iró (alaposan nem állítható, hogy ezen iró keresztyén volt) Írja, hogy Constantin, ifjú korában „ut obses“ tartatott az udvarnál, hol nem egy kísérlet tétetett a nagy reményű ifjú élet megsemmisítésére.

Pomponius Laetus, ki mint elfogulatlan történész, többet ér a kortárs Eusébiusnál, kinek alig van fogalma a történész feladatáról. Nagyon hasonlít egy fecsegő baráthoz, ki magán jegyzetekkel űzi unalmát. Pomponius fel is jegyzi azon roszakaratu kísérleteket, melyeket Eusebius az ő uj Mózese felül, csak egyszerűen megemlít, mint a miket az isteni gondviselésnek sikerült választottja fejéről elhárítani.