Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

17

Már Marew ' i korában a legio fulminatrix,

kivivta a hadsereg ba- át. A legio thebána később leoldotta a katonai övét, j. akta fegyvereit, s vitéz tribunu- sok után, rendületlen nyugalommal lépett sorba a bakó halált osztogató pallosa alá. Ezen üldözés Diocletián uralkodása alatt érte el tetőpontját; de midőn ifjú nők és deli fiatalok, anyák és gyermekek, aggok és férfiak úgy léptek a vérpadra, mintha az, az ünnepélyek legfényesebbike volna, a bakó lefegyverezésén s megtérésén kivül, két nagy dolog éretett el: bebizonyult, hogy a keresztyén- ség fegyver által kiolthatatlan elv, tehát valódi hatalom, uj világ tényezőség, s igy felül áll az emberi tényezőségen, s van történelme, mely a hősies ön- feláldozás bámulatos tényeivel túl ragyogja az önfeláldozás eddig ismert példányait. — Továbbá, bebizonyította azt is, hogy a halál, az emberiségnek ezen uralkodó réme, megszűnt annak borzalma lenni, mert a felszabadulás apo- theosisa lett. — A keresztyénség, feltűnt élete felséges nyilatkozatában, mint a lélek halhatatlanságának megindító confessiója.

így álltak a dolgok már akkor, midőn Constántin némelyek szerint Diokletián, de tulajdonkép Galerius udvarába küldetett Nikomediába, hol inkább mint túz tartózkodott mint rokon. Ezt azonban, keresztyén irók állítják csupán, kik szeretik a salonai bölcset mint vérengző világszörnyet megbélyegezni, nem gondolván meg, hogy ő épen oly elv harczosa volt, mint a keresztyénség, az ó-vi- lág elve-é. — Az ó államvallás, annyira összeforrt mind a társadalmi, mind az állami élettel, hogy a ki azt megtá- madá, az államot és társadalmat, vagy közerkölcsiséget is fenyegette. Nem gondolván meg, hogy a kik az ó-kor hazai isteneinek hadat izentek, a hitetlenekés át heist ák sorába léptek az ó-kor fogalma szerint, s nem kerülhették ki a természetes reactiót azok részéről, a kik az ó állam és társadalom fentartásával voltak állá- PROT. KGTIT. ÉS ISK. FIGYELŐ. 2