Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

Ifi

Már másfél évezrede annak, hogy Constantán lelépett az élet viharos színpadáról, hol kora megbámulta; de mivel a múlt inég az öszemberiségi élethez tartozik, nekünk is fennmaradt jogunk, felette Ítéletet tartani. A történelem alakjai egyetemes felelősség súlya alatt maradnak. Itt nincs kiváltság senki számára.

# *

*

Márcus Flavius Valerius Constantinus, Maximus, Pius, Felix, semper Augustus.

Minő fényes hosszú czím ! Caesárnak elég volt czímül saját neve!

Alig áll azonban kétség alatt, hogy a történelem legnagyobb embere is, ritkán nagyobb körülményeinél, melyekkel családi, társadalmi s az állami életterén találkozott. Constántin ho Megász megbirálásánál sem hagyhatjuk figyelmen kivül e tényezők befolyását.

Atyja Constantius Chlorus, Diocletianus Jovius és Maximus Herculius Augusztusok egyik Caesárja volt a birodalom nyugoti részeiben, a keletiben pedig e méltóságot viselte Galerius Maximianus, az Armentarius (barom őr.)

Constantius Chlorus első neje Helena egészen kér. jellemű nő volt, de férjét magas helyzete rábirta, hogy az Augustusok családjába házasodjék be, s váljék el első nejétől Maximianus Herculeus leányáért. Azonban Helena nem szűnt meg később is az udvarnál befolyással bírni.

Chlorus őszintén pártolta a keresztyéneket. Udvara ■ jobbadán keresztyénekből állott. A jogkörébe eső tartományokban beszüntette az üldözést s a szent könyvek elkobzását s elégetését.

Nem lehet elképzelni, hogy az ifjú Constántint, ezen udvari légkör ne érintette volna. De úgy látszik, még sem birt előtte egyéb fontossággal, minthogy éx-ezteté vele azt hogy annak, a ki jövőre világuraságra töi’ekszik, ezen uj életelemet okvetlen számba kell venni.