Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
oly erőteljes lélekzetet vön, mely annak életrevalóságáról kezeskedni látszik. A gyermek itt van; várja az ápoló karokat. Ha meghal: halálának oka nem ö lesz, hanem az ápoló karok hiánya. És halálát, ha nem is a jelenben, de a nem messze jövőben súlyosan megfogná hazai prot. egyházunk érezni. En hiszem, hogy az egyházkerületek szólni, tenni és az eszmének életet adni fognak; mert felsőbb iskoláügyiin- két jelen állapotjában hagynunk nem lehet, s az idő követeli, hogy ilyen vagy amolyan alakban, egy teljesen jól berendezett felsőbb iskoláról hazai prot. egyházunk gondoskodjék. Midőn máir e folyóirat pályája kezdetén, a magyar prot. egyetem fölvetett kérdésében, épen egy ilyen felsőbb iskola nagy eszméjével találkozik: tán nem egészen méltatlan foglalkozás volt a közfigyelmet és érdekeltséget annak mindjárt elsőbb lapjain e fontos tárgyra felhivni. Azért legyen a magyar prot. egyetem eszméje e helyen melegen üdvözölve, azon buzgó óhajtás kíséretében, hogy a dunántúli egyházkerület felhívását minél gazdagabb eredményű siker koronázza! Fi ló Lajos. Constántinus ho föegász.*) A világtörténet világitélet, mondá Schiller. Valóban Ítélet az akkor is, midőn a bevégzett tényekben nem a világterv s igy örökhaladás nyilatkozik, hanem akkor is, midőn azokban az ármány s önösség üli diadalmait. Azonban, habár a tényeket nem történtekké nem tehetjük: de miután az onnan eredő áldást vagy átkot ki nem kerülhetjük, jogunk van a tényezőket az emberiség itélöszéke az Ítészét elé idézni minden időben. ') Nagy Iíonstáutin.
