Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
10 tettel oly nehéz feladatnak mutatkozik, hogy ha csak a legyőzendő akadályokra nézünk, mielőtt a munkához hozzá fognánk, karunk erőtlenségének érzetében lehanyat- lik. De nézzük a czélt, melyet az által elérnénk, s gondoljunk arra, hogy különválva s szakadozottan bármi parányi is erőnk, de egyesülés és közöstörekvés mellett nagy czéloknak kivitelére is képességgel bii’unk: és felbátorodva, jó reménynyel fogjunk a munkához. Igaz, hogy a fölvetett kérdés alapjában oly óriás sziklatömb fekszik előttünk, melyet még a legerősebbek karjai is kifáradnak, mig csak egy lépéssel gördíthetnek is előbbre: de ha egyszerre ezer meg ezer kar lenditö érintésével találkozik, legyenek azon karok egyenként bár csekély tényezők, a sziklatömb mégis megindul s a czélfelé fog gördülni. Legyen e czikk azon ezer meg ezer karok egyikének habár gyönge, de a többiekéhez csatlakozni kívánó lendítése! En örömmel üdvözlöm a dunántúli egyházkerület kezdeményezését. Nekünk, hazai protestánsoknak, szükségünk van arra, hogy közös erővel, egy egyetemszerü főiskolát létesítsünk, melyet aztán ne egyik vagy7 másik egyházkerület, hanem hazai egyetemes egyházunk mondhasson a magáénak, és a mely az öt egyházkerület tényleges egységének egyik nagyobbszerü concrét kifejezése gyanánt is tekintethessék. A dunántúli indítvány, három szempontból sürgeti a magyar prot. egyetem felállítását. Először, hogy a tudomány terén egyházunk továbbra is megtarthassa versenyek épességét; másodszor, hogy tanintézeteink ez által megnyerjék a mostan hiányzó befejezettségöket, mind a tanári pátyára lehető képzés, mind a doctorátus megad- hatása tekintetéből; és harmadszor, hogy igy egyházunk, világi tagjainak képeztetésére befolyását teljes mértékben érvényesíthesse. Mind a három ok annyira fontos, hogy azok külön- külön is, mennyivel inkább együttvéve, teljesen indokol
