Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

11

ják egy oly főiskola felállítását, miután ez idő szerint létező collegiumaink, azon hármas czélnak, jelen tervezetökben nem felelhetnek meg.

Azt hiszem, velem együtt mindazok, kik ezen tárgyhoz hozzá fognak szólni, az inditvány alapos és szellemes indokolása után, föl lesznek mentve azon szükség alól, hogy egy ily főiskola felállításának hasznos és kívánatos voltát bizonyítgassák. Nem gondolom, hogy legyen hazánkban egyetlen prot. gondolkozó férfiú, ki egy ily intézet felállítását s létezését, egyházunk, hazánk és a tudomány nagy nyereményének ne tekintené.

De igen is, elő fognak állani majd a kivitelnek gyakorlati nehézségeivel, melyeket kicsinyelnünk teljességgel nem is lehet. Mert ha nem tekintem is azt, hogy hazai egyházunkban, a centripetalis erő nyilvánulása még ma is nem nagy mérvű, és hogy e miatt már több melegen felkarolt eszme halt el közöttünk a kivitel mezején: elég csupán annyit mondanom, hogy egy ily intézet létesítésére hosszú évek áldozatkészsége, a vezető férfiak lankadni nem tudó ügybuzgalma, továbbá egy ily intézetnek többi iskoláink sorába való szerencsés beillesztése, a különböző iskolák érdekeinek tapintat teljes kiengesztelése és nem egy tiszteletre méltó helyi érzékenység és történelmi reminiscentia nagylelkű leküzdése, s végül a kérdésnek az állammal leendő tisztázása is, mind megkiván- tatik, — s előttünk áll a gyakoidati kivitelnek el nem titkolható nem csekély nehézsége. Meglehet, többen erre való tekintetből, a dunántúli indítványt épen úgy csendesen elfogják tétlenül hallgatni, mint a hogy elhallgatták a tiszántúli egyházkerületnek imént említett felhívását.

Azonban, miután már ezen fenforgó kérdésre nézve két egyházkerület gondolkozása és törekvése egymással találkozik; és miután 1874. óta is gazdagodtunk tapasztalásban, s erősödtünk a meggyőződésben, hogy egyházunknak lét érdekével az iskolaügy kérdése csakugyan szóró-