Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

7

sült súlyúkkal annál jobban mozgásba hozzák a tevékenység szunnyadó erőit.

Nem mondom, hogy ezen gyakorlati kérdések és szükségek közül több is nem történhetett volna már, mint a mennyi eddigelé történt: de szerencsére! bármely nagyobb fontosságú s a létezés kérdéseivel összefüggő eszméknek megvalósitására, a dolognak úgy erkölcsi, mint természeti rendjénél fogva, hosszabb időfolyam szokott a gondviselés által kijelölve lenni. Epen ennélfogva a kérdéses három dolog valósítására nézve is, bár az idő elöha- ladt nem tekinthetjük magunkat még teljesen elkésetteknek. De csakugyan itt az idő, hogy annak elsiető per- czeit felhasználjuk s az említett három gyakorlati kérdés körül ne csak tolláinkat, de tetterőnket is latba vessük.

A három kérdés között egyházunkban bár legrégibb, mégis legújabban fölvetettnek tekinthetjük a magyar prot. egyetem kérdését. A domestica és a missió eszméje, közönségünket már az 50-es évek óta folyvást foglalkoztatja; s bár eddigelé még nem talált egyik sem kellő felkarol tatásra: de ügyök elejtve nem lett; a visz- hangot eddig nem igen keltett felszólamlások mellett is érezzük, hogy e két tárgyat a napi rendről levennünk nem lehet mindaddig, inig azokra nézve eredményre vezető tartalmú intézkedés nem történik.

Én azonban, most e két kérdéssel tüzetesebben foglalkozni nem kívánok; s csupán a magyar prot. egyetem kérdése felett tartok ezúttal egy rövid szemlét.

E kérdés föl lett vetve hazai prot. egyházunkban még a 48 előtti években, a midőn egy Pesten létesítendő felsőbb prot. iskola felállítása nemcsak elvben mondatott ki, de arra az adakozás-gyűjtések is megkezdettek. Tehát már abban az időben is világos és határozott tudatával birt egyházunk annak, hogy nemcsak az alsóbb és közép, de a felsőbb tanügy terén is komoly és magas feladat néz rá.