Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

8

Az 50-es evekben, a közép iskolák megmentésének ügye, annyira igénybe vette hazai prot. egyházunk figyelmét és erejét, hogy a prot. főiskolának 48 előtt fölvetett kérdésére nézve teljes stagnatiő következett be, s legfölebb alkalmilag a pesti prot. theol. intézet felállításánál csil- lámlott fel egynémelyek lelkében annak emlékezete és félénk óhajtása.

A 60-as évek vége felé, egészen más áramlatok következtek be s más nézetek, irányok és törekvések emelkedtek prot. körökben is, az iskolai kérdésekre nézve túlsúlyra. A megifjodott és alkotmányába visszahelyezett államtól, kifogyhatatlanok voltunk a jónak várásában; minden dolgainkat, még iskolai ügyeinket is hajlandók lettek volna sokan annak karjai közzé letenni. Sőt mintha az egyház hivatása egészen megváltozott volna: azon protestánsok közül is, kik egy évtizeddel az előtt, az u. n. patenses időszakban, az iskolákat az egyház válhatatlan veteményes kertjeinek deciaráiták s azoknak megtarthatá- sáért törvényekre és békekötésekre nagy sulylyal hivatkoztak, — igen sokan az iskolai ügyet merőben állami ügynek kezdték tekinteni és hirdetni, a theologiai seminá- riumok fenntartásán kivtil alig akarván egyebet, iskolai tekintetben, a prot. egyház gondozása tárgyának elismerni.

Még tartott ezen áramlat, midőn a tiszántúli egyház- kerület a prot. főiskola vagy egyetem alvó kérdését 1874- ben fölelevenitette s arra a testvérkeriiletek figyelmét fól- hivta. A fölhivás viszhangot is alig keltett, s polémiát sem támasztott abban az időben, midőn pedig kis dolgok felett is, zöld asztalnál s az irodalom embereinél, oly könnyen indult meg a polémia. A többség még akkor, ki- csinylő lenézéssel s gyanakodó bizalmatlansággal tekintett mindenre, a mi hitfelekezeti érdekkel hozatott kapcsolatba; s még az elemi tanügynél is, a kornak vezető férfiai, legnagyobb részben, a közös iskoláknak voltak terjesztő apostolai s a hitfelekezeti iskolák védelmezését úgy tekintet