Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-06-11 / 20. szám
XVII. év Zalaegerszeg, 1916. Junius lí. 20. szám Egy évre K 4 Fél évre K 2 Negyedre K 1 Egyes 8 fillér Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlassics-u. 8. sz. Munkatársak: LENGYEL FERENC, BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER Nők a Bőkről. A divat... A liga ... A selyem . . . A bársony ... A drágaság ... A pazarlás . . / A hivalkodás . . . Mintegy himpáva . . . Furcsa győzelem . . . Leigázás . . . Honárulás ... Mindezek alatt a cimek alatt hosszú értekezéseket lehetne Írni és mind a nőkre vonatkozólag. De mindezeket egybevéve röviden is ki lehet fejezni egy-két szóval. Még pedig ilyénformán: Ha asszonyaink a mai nagy világgyászban francia, vagy bármely másféle divatot űzve selyemben, bársonyban páváskodnak, hazaárulást követnek el. Katonáink megverik az ellenséget fegyverrel, s ezalatt ellenségeink minket itthon asszonyaink révén meghódítanak, leigáznak, kirabolnak, koldussá tesznek. Gondoljon csak mindenki a Magyar Védő Egyesületre, a „magyar ipar védelmére“, a nemzeti karakter óvására. Róma leigázta Görögországot (a hajdani a hajdanit) s Görögország meghódította Rómát ugyanakkor — széliemével. Rómában jgy meglazult a nemzeti önérzet, a karakter s ledült, mint egy nagy lomha bálvány. Hogy a magyar nők sziborita vázként kacérkodásaikkal ezt a nemzeti Miatyánk. — A Nyugatból. — Miatyánk ki vagy a mennyekben, Harcokban, bűnökben, szennyekben, Rád tekint árva világod; A te neved megszenteltessék, A te legszebb neved: Békesség! Jöjjön el a te országod. Véres a földünk, háború van, Kezed sujtását sejtjük, uram, S mondjuk, de nyögve, szomorúan, — Add, hogy mondhassuk könnyebben — Legyen meg a te akaratod! — Mint angyalok mondják mennyekben. Előtted uram, a hon java. S hulljon a lomb, csak éljen a fa: De vájjon a legkisebb lombot Nem őrzi-e atyai gondod? Nem leng-e az utolsó fürtön is, > Áldva miképpen mennyekben, Azonképpen itt a földön is? Megráztál, nem lehet szörnyebben, Már most ami fánkon megmaradt Őrizd meg őszig a bús gályát: Mindennapi kenyerünket add Meg nekünk ma, és gyermekeinket Növeld békére: ha bűn hogy lábunk Ma vérbe csúszik meg: értük az! Bocsásd meg a mi bűneinket, Miképpen mi is megbocsátunk Ellenünk vétetteknek: a gaz Tied, büntetni: mienk csak az, Hogy védelmezzük a mieinket! JSs ne vigy a kisértetbe /minket,. pusztulást kezdik előkészíteni és hogy evvel hazaárulást követnek el: azt nem én mondom, hanem az ők nemökből két kiváló iróasszony: Árkosy Lajosné és Torrnay Cecile Írónők. Jó volna, ha a pünkösdi szentlélek megszállná a magyar nőket. Borbély György. A süket-néma oktatásról tudjuk, hogy hazánkban százéves. 1902-ben volt Váczott a 100 évi emlékünnepély a nagy alapítónak, Cházár Andrásnak a nevére. Száz éven át csak Váczon volt süket-néma iskolánk. Ide jutott tanárnak ezelőtt 25 évvel Borbély Sándor nyelvészeti tanár. Nemsokára igazgató is lett itt. Választott pályáján egész lélekkel futott. Első tekintély lett gyakorlati és elméleti mezőin a süket-néma oktatásnak. S amig száz év alatt ez az egy iskolánk volt Váczott, ő tis év alatt mintegy tizet szervezett és állíttatott fel a kormánnyal az országban. 0 ünnepeltette meg 1902-ben a nagy alapitó Cházár- nak az emlékét. Két szobrot állíttatott az udvarra: a Cházárét s az akkori uralkodóját. Egy második díszes palotát emeltetett az udvaron az iskola számára. Ide hozta Rozsnyóról Cházár- nak 5000 kötetes könyvtárát. A „MaHogy ártatlanságunk tudatát, ■ Mint drága páncélos inget Őrizzük meg bár véresen Hogy át ne hasadjon sohasem. Jaj, aki ellenünk mozdul: Megvívunk, készen, bármi csatát, De szabadíts meg a gonosztul, Mert tied az ország,' Kezedbe tette le sorsát, S te vagy a legnagyobb erősség: Ki neveden buzdul, Bármennyit küzd és vérez, Előbb vagy utóbb övé iesz A hatalom és a dicsőség! Babits Mihály. Munka. Volhynia, 1916 május hó. Olvasom, hogy Pichon több munkát sürget a francia hadseregben. Szegény monsieur-k! Hiába a hires esprit, annak legföllebb a hatívezetőségük veszi némi hasznát, ha hivatalos jelentést szövegez. A háborúban az ásó nyelét kell megfogni. Szinte szeretném idehozni és megmutatni neki, mit tud csinálni a földdel a belőle termett és benne élő alföldi magyar. Volna neki mit irigyelni tőlünk. Sokszor magam is csodálkoztam. Akárhányszor későn este álltunk meg pihenőre. „Mindenki beássa magát!“ — ez volt a parancs. A kulacsomban maradt viz- bőlGrövid mosakodást rendeztem, de még gyár süket-néma oktatás“ folyóirat hosszú listákban sorolja föl munkásságát. Itt jegyzik meg róla, hogy a Tanterv és módszeres utasítások cimü művével „megelőztük Európa minden államát, a németeket is“. Az Előkészítő iskolájára ezt Írja e folyóirat: „Első és egyedüli az országban és a tanulatlan süket-némák két (fiú és női) foglalkoztatója egyedüli a kontinensen, sőt tudtunkkal az egész világon.“ Szakdolgozatain kívül részt vesz a társadalmi dolgokban is: a tűzoltóságtól elkezdve mindenütt; elnöke a váczi kaszinónak, valamint a Magyar Védő egyesületnek stb. A társadalom emberei szeretik és nagyrabecsüiik, kartársai egész- országban kivétel nélkül elvál- hatatlanu! csüngenek rajta. Ezért volt, hogy most működésének 25. évében az ő tudta és akarata nélkül is az ország összes süket-néma intézetei egyenként és testületileg megünnepelték, a háborúra tekintve, egészen csendben, megünnepelték azzal, hogy nevére és tiszteletére két alapítványt tettek: egyiket a süket-némák karácsonyfájára, másikat süket-néma irodalomra. És ünnepelték azzal, hogy csak úgy ontották hozzá a tisztelő, szerető és magasztaló leveleket, melyeket mind a bensőség, az igazi őszinteség jellemez. Ezek közül bemutatunk itt egyet, egy magánlevelet, készen sem voltam vele, már jelentette az öreg Szőke bácsi, hogy kész az „ágy“. — Majdnem egy méter mély, két méter hosszú frissen ásott árok volt, félig hintve puha zabszalmával. Háborús gyorsaság! Maguknak sem ástak kisebbet. Ahol egy napnál tovább időztünk (vormarschban nem is rövid idő), ott már födeles deckungot csináltunk. Hányszor mondtam, mikor egy kisebb hónaposszobanagyságu helyen délután 2—3 óra tájban 2—3 emberem ásni kezdett, hogy kár a fáradságért, nem lesz kész, holnap úgyis tovább megyünk. „De bizony hálószoba lesz ez ma éjjelre!“ — felelte ilyenkor az öreg Szőke, az ezredben közismert „ritka szép“ magyar bajusza alól mosolyogva. Én lefeküdtem aludni, de estefelé már avval költöttek föl, nem volna-e jobb odabenn? Akkorára fél szekérre való szalmával be is volt bútorozva a „szoba“. Milyen szeretettel dolgoztak a földdel ezek az emberek. Nem is esik jól nekik a beszélgetés, csak ásás, lapátolás közben. Néha-néha megállnak, rágyújtanak, vagy valami tréfásat, valami nagyot mondanak. Utána fokozott kedvvel folyik a munka. A nyáron történt. Futott az orosz, azt hittük, sohasem látjuk többet. Egyszerre csak utói találtuk őket érni, majdnem magunk is megbántuk. Egy nagy erdő volt előttünk, azontúl mocsaras patak, a túlsó parton pedig előre elkészített kitűnő állásaiban várt bennünket az orosz #
